5.fejezet~7.rész

Szóval drága olvasók, újra egy mélypontra érkezett a blog. Legalábbis az én szememben.
Gondolom most mindenki azzal van, hogy csak önsajnálatból írogatom ezeket. Aki ezt hiszi, remélem kevesen, azok tévednek.
Szóval egyre kevesebb hozzászólást és Tetszik/Nem tetszik értékelést kapok.
Pedig szerintem ennyit megérdemelnék, mikor van olyan, hogy fél napokat dolgozok egy részen. Jobb esetben 2 órát.
De nagyon szeretlek titeket mindentől függetlenül.
És mostantól tényleg csak 15 hozzászólás után hozok részt, meg is lepne ha egy héten belül összejönne, a mostani állapotra tekintve.
De majd meglátjuk.
Az a lényeg, hogy mostantól megfontoltabban fogok blogolni és sokkal jobbat próbálok írni, hogy mindenkinek elnyerje a tetszését, és igen, tudom, hogy ez nehéz feladat lesz.
Na de akkor olvassátok!:)
[Ide nézzetek be: http://dream-anchor.blogspot.hu/ és hagyjatok kommentet a véleményetekkel! Nagyon fontos, köszönöm.]
Köszönöm a sok díjat, a héten azt hiszem 8-at kaptam. Tényleg nagyon köszönöm! <3
Puszi: Dalmii xx

Niall szemszöge
-Szóval?
Réka felállt az ágyról, majd odasétált hozzám és nyakamon végighúzta két kezét.
-Mindennél jobban szeretném.-majd rám mosolygott és ajkait az én ajkaimra helyezte.
Miután elengedett, megöleltem őt és illatát mélyen beszippantottam.
-Kizárt, hogy nekünk csak barátoknak kéne lennünk.-mosolygott.
-Szerintem is.-helyeseltem, majd újra megcsókoltam de belenevettem és inkább csak magamhoz szorítottam.
-A többieknek elmondjuk?-kérdezte Réka.
-Szerintem még ne.-válaszoltam suttogva.
Réka csak mosolygott, majd ledőltünk az ágyra, és mellkasomra hajtotta fejét.

Másnap

Zayn szemszöge
Eljött a temetés napja.
Felkeltem az egyből a fürdőbe mentem, megtámaszkodtam a csap szélébe és fejemet felhajtva néztem bele a tükörbe.
Hova tűnt a régi, élettel teli fiú, akit mindenki csak Bradfordi Bad Boi ként emleget?
Nincs az már sehol.
Hilary volt az, aki mellett magam tudtam lenni és bármit csináltam ő mindig ott volt.
A ruháit tegnap kipakoltam a szobából, viszont a parfümjét megtartottam. 
Igaz, hogy csak bánatot okoz, de legalább maradt tőle valami.
Miután kiléptem a fürdőből egy alapos zuhanyzás és fogmosás után, a gondosan kikészített öltönyömet és ingemet magamra vettem.
A tükör elé álltam.
-Ma tökéletesen kell kinéznem.-suttogtam és a Hilarytől kapott nyakláncomat a nyakamba akasztottam.
Egy fél szív volt, a másik pedig az éjjeliszekrényen. A halála előtti napon vette le, mondván, hogy nem illik a ruhájához és ne haragudjak rá... a másik felét pedig mélyen a zsebembe rejtettem.
Készen vagyok.
Remélem a többiek is.
Félek, hogy túlságosan össze fogok omlani a temetésen.
És gondolom most felvetődik a kérdés, hogy a többiek mit szóltak a tegnapi vallomáshoz?
Odajöttek, és közösen kaptam egy nagyon nagy ölelést. Hihetetlenül jól esett és erőt adott nekem.
Mindenki csak azt mondta, hogy hagyjam abba, mert tönkre teszem magam.
Danielle száján kicsusszant az a mondat, hogy "Hilary nem lenne büszke rád!".
Ez volt az a pillanat, mikor rájöttem, hogy igaza van és nagyon nagy hülyeség volt, amit csináltam, ezzel Rékát is bajba kevertem.
Jut eszembe még jövök neki eggyel azért, mert volt szíve és nem mondta el, hogy kié volt a drog.

Lassú léptekkel érkeztem meg a nappaliba. 
Mindenkit feketébe látni elég elborzasztó látvány volt, és ajkaim automatikusan lefelé gördültek, majd egy könnycsepp csordult ki a szememből amit fejemet lehajtva próbáltam takargatni.
Mikor leértem mindenki részvétét nyilvánította, majd Emma jött oda hozzám és szó nélkül átölelt.
Ilyenkor teljesen eltört a mécses mindkettőnknél, és csak zokogtunk.
Harry megfogta Emma vállát, hátra húzta, majd a letörölte könnyeit és elindultunk.

Kiértünk a temetőbe, majd a ravatalozó helyszínére mentünk. A koporsó még nyitva volt.
Vettem egy kis bátorságot, és oda léptem Hilaryhez.
Könnyeimmel küszködve a koporsóhoz léptem és jobb kezemet felemelve megsimogattam puha arcát.
Majd a zsebemből kivettem a nyaklánc egyik felét, és a nyakába akasztottam.
Egy könnycsepp hagyta el a szememet, majd Hilary arcára csöppent.
Letöröltem és elhagytam a koporsó körzetét, hátrébb álltam.
-Jól vagy?-kérdezte Réka, aki mellett Niall állt. Velem szemben Danielle és Liam, Louis és Eleanor, Harry és Emma pedig a másik oldalamon foglaltak helyet.
Mindenki sírt...
-Nem.-válaszoltam, megpróbáltam egy kis mosolyt erőltetni az arcomra.
-Tényleg nagyon sajnálom.-mondta miközben átölelt.
Újra zokogni kezdtem, kezemet emeltem fel, hogy letöröljem könnyeimet.
Réka válla felett Niall sajnálkozó tekintetével találkoztam.

A pap megkezdte a szokásos szöveget.
Rettenetesen elkezdett mindenki sírni, mikor a pap ahhoz a szövegrészhez ért, hogy: "Búcsúzik családjától, drága apukájától és anyukájától, barátaitól, Emmától, Harrytől, Nialltől, Louistól, Rékától, Danielletől, Eleanortól, Liamtől és barátjától Zayntől."

A kiásott sírhoz mentünk, majd miután beleengedték a koporsót a földbe, mindenki egy szál vörös rózsát dobott be.
Sírás hangja töltötte be az egész teret, mindenki csak ledöbbenve állt. 
18 évesen elment...
A földet kezdték pakolni a koporsóra, majd tudatosult bennem: Hilary végleg elment... itt hagyott. Mi lesz velem?
Azonban annyit tudok, hogy én senkit sem fogok viszont úgy szeretni, mint őt...