5.fejezet~10.rész

Zayn szemszöge
Miután a bejárati ajtón érkeztem meg, kérdő szempárokkal találtam magam szemben.
-Most én vagyok a hülye, vagy Zayn tényleg nem ment ki az ajtón? Hát lehet, hogy nem kellett volna ennyit innom-mondta Liam, majd egy puszit nyomott Danielle arcára.
-Hé, hiszen nem is ittál sokat-válaszolta Niall, majd töltött még egy pohárral magának.
-Nyugi srácok, csak leestem a tetőről és jobbnak láttam bejönni. Nem akartam reggelig kint feküdni-válaszoltam, mire mindenki nevetni kezdett.
-Emberek-kezdte a mondandóját Harry.-Van egy ötletem. Szóval figyeljetek. Kinek van kedve elmenni bulizni?
Mindenki helyeselt, kivéve Niallt és Rékát.
-Ti, ketten... muszáj jönnötök.-nevetett Eleanor.
-De ha annyira kettesben akartok lenni...-folytatta a beszédet Emma felemelkedő hangsúllyal és széles mosolyra húzott szájjal.
Niall és Réka egymásra néztek, majd bólintottak.
-Megyünk. Tök fasza-mondta Niall, miközben megpróbált felállni, de a kanapé szélébe botladozva elég vicces látványt nyújtott.
-Csinálok egy képet. A rajongók régen nem hallottak rólunk-vigyorgott Harry, majd a pezsgőspoharakat egymásnak támasztottuk.
-Kész-válaszolta, majd letelepedett a kanapéra és elkezdte nyomkodni a telefonját.

Harry Styles @Harry_Styles
party time. ohyeah:) xx

-Feltöltve. Jól van lányok fiúk akkor szedjük össze magunkat és menjünk-kacsintott Harry, majd megcsókolta Emmát és felfutott a lépcsőn.

Emma szemszöge
Harry után futottam, majd mikor beérkeztem a szobába, a göndörke már öltözött.
-Mibe jössz?-kérdeztem, majd én is a szekrényben kezdtem el turkálni.
-Egy farmer meg egy póló-válaszolta.-És te?
-Fogalmam sincs. Ötlet, drága?
-Olyat vegyél fel, amit könnyű levenni-mondta Harry, majd kacsintott.
A számba harapva jeleztem, hogy értem a célzást.
-Mégis mik a terveid? Full részeg vagy Harold-mondtam, majd odamentem hozzá, mire körbefonta a derekamon a kezeit és beleharapott az alsó ajkamba.
-Annál jobb, hidd el bébi.
-O, értem-mosolyogtam, aztán azt vettem észre, hogy az ágyon fekve csókolózunk.
-Héhéhé, Harry, várj. Úgy volt, hogy megyünk bulizni.
-Ugyan Emma. Előtte egy gyors menet-röhögött.
Csak nevettem, majd kimásztam Harry alól és a tükörhöz léptem, megigazítottam a ruhámat, és a hajamat, majd Harrynek megfogtam a kezét, felrántottam az ágyról és elindultunk lefelé a lépcsőn.
-Mindenki kész?-üvöltötte Niall egy pezsgősüveggel a kezébe.
El kell mondani, hogy mikor Niall iszik, akkor nem tudja, hogy hol a határ. És ilyenkor általában az van, hogy széthányja az agyát, másnap pedig nyavalyog, hogy mennyire fáj a feje.
-Indulhatunk-karolt bele Danielle Liam karjába.
Hát ahogy elnézem a társaságot, holnap mindenki nagyon ki lesz készülve.
A fele társaság majd a wc-t fogja támasztani a másik fele meg fel sem bír majd kelni az ágyból.
A második eset jobb, szóval remélem oda fogok majd tartozni.

Zayn szemszöge
Húha, azt hiszem nem volt túl jó ötlet elindulni ezzel a társasággal bárhová is.
Hangos vihogások és sikítások kíséretében tettük meg az egész utat.

Mikor megérkeztünk a kiszemelt szórakozóhelyre elhagytam a társaságot és belevetettem magam egy igazi szingli férfinek járó éjszakába.
Igen, hiányzik Hilary, de ha nem lépek tovább, akkor egyedül fogok megöregedni.
-Egy vodkát kérek-üvöltöttem a pultosnak, aki azonnal ki is szolgált.

Aztán úgy döntöttem, hogy jobb, ha arrébb állok innen és a tömegben kezdtem el járkálni.
Megláttam a színpadon elhelyezett rudakat, éppen most veszi kezdetét a szokásos rúdtánc bemutató.
Bátorkodtam közelebb menni, aztán megpillantottam egy ismerős alakot.
Nem voltam biztos benne, hogy jól látok, ezért úgy döntöttem, hogy teljesen előre megyek.
Szóval így sem tiszta a helyzet.
A lány folyamatosan háttal táncolt nekem, de az, ahogy táncolt, na az nem volt semmi.
Fütyültem egyet, majd a lány felém fordult és széles mosollyal táncolt tovább.
Aztán megpillantottam...
-Jenna?

20 komi és új rész!
Puszi: Dalmii xx

5.fejezet~9.rész

Niall szemszöge
Rékára néztem és arcáról félelmet olvastam le.
Felálltam a kanapéról és a tévé elé sétáltam.
Talán nem áll készen a bejelentésre. 
Talán én sem... fogalmam sincs.
Mindenki engem figyelt, a helyzet kezdett egyre kínosabbá válni.
-Szóval?-mosolygott Harry.
-Öhm... hát...-mekegtem, majd Réka felállt, pillantott egyet, mosolyra húzta a száját, odajött hozzám, ujjainkat összekulcsoltuk és megcsókolt.

-Szeretlek, Niall Horan.-majd a többiek felé fordult akik mosolyogva tapsoltak minket.
-Szóval igen.-nevetett Réka.-Együtt vagyunk.-fejezte be mondandóját majd egy hatalmas puszit nyomott az arcomra.
-Végre.-nevetett Zayn.
Aztán mintha egy pillanatra elgondolkodott volna, majd felállt és lerakta a piáját az asztalra.
Egy szót sem szólt, csak felfelé indult a lépcsőn.

Zayn szemszöge
Örülök, hogy mindenki nagyon boldog körülöttem, tényleg. 
Sikerült megemésztenem már Hilaryt, úgy ahogy, elfelejteni úgy sem fogom.
Felmásztam az emeletre és kikotortam a földre ledobott nadrágom zsebéből egy cigit és a gyújtómat, majd a tetőablakon kimászva kiültem a csúszós tetőre.
Igaz, hogy nagyon fújt a szél és teljesen sötét volt, jelenleg ez sem tudott érdekelni.
-Minden oké?-kiabált egy ismeretlen az utcáról.
-Ki vagy?
-Tudni akarod?-mosolygott.
Elgondolkoztam, aztán én is mosolyra húztam a szám.
-Igen. Gyere fel.
-Ugyan, mégis hogy?
-Ott egy létra.
-Hát oké.-mondta a lány, majd felmászott mellém.
Hosszú, barna haja copfba volt fogva, rövidnadrág és egy topp volt rajta.
-Te nem fázol így?-kérdeztem.
-Öhm, nem. Vagyis fázok, de otthon hagytam a melegítőfelsőmet.
-Várj.-mondtam, majd bemásztam az ablakon és a cuccaim között kutatva rátaláltam egy melegítőfelsőre.
-Remélem ez jó lesz.-lengettem ki az ablakon a ruhadarabot, majd az eddig beazonosítatlan lány nevetni kezdett.
-Köszönöm.-válaszolta, majd felvette magára a felsőrészt én pedig visszaültem mellé.
-Szóval... ki vagy?-kérdeztem, miközben a következő cigim végét gyújtottam meg.
-Ha adsz egy szálat, elmondom.

Mosolyogva nyújtottam a dobozt a lány felé, majd kivett belőle egy szálat, a szájába rakta én pedig meggyújtottam.
-Szóval.-szólt a füstöt kifújva.-Jenna vagyok. Jenna Crusader. Amúgy 18 éves vagyok, a város leggazdagabb részén lakom, nem messze innen. Szenvedélyem a tánc. Kiskoromtól fogva táncolok. Ez az, amiért élek. Éppen haza felé tartottam az edzésről. 
-És a szüleid nem szólnak ha késel? Nem kéne menned? Nem akarlak bajba keverni.
Megint kifújta a cigifüstöt és megszólalt mosolyogva.
-A szüleim azt akarják, hogy tökéletes legyek. Hogy bírjam a mindennapi balettedzéseket, hogy mindig tökéletes nézzek ki és tudjam az illemet. Hogy példamutató legyen a magatartásom és a bizonyítványom a suliba. De ez nem én vagyok és nem fogják fel.
-A cigihez mit szólnak?
-Egy éve cigizek, de nem tudnak róla. Mint ahogy arról sem, hogy hiphop-ra járok a balett után, hogy gettós barátaim vannak, hogy 16 évesen vesztettem el a szüzességem egy kocsiban. Minden péntek és szombat este elmegyek bulizni az ablakon kimászva, és arról se tudnak, hogy néha egy kis kokaint is fogyasztok. Arról sem tudnak, hogy a hátamon van egy tetoválás... Fogalmuk sincs arról, hogy igazából milyen vagyok és ez, ami igazán zavar. És válaszolva a kérdésedre... de zavarja őket, hogy későn megyek haza, hiszen jól tudják, hogy a balettnak 8kor vége. Mégse tudnak mit tenni ellene.
Persze otthon azt mutatom, hogy minden oké, tényleg olyan vagyok, amit ők látnak: egy tökéletes, elkényeztetett lány, aki balettra jár, tökéletes tanul és illemtudó. Valójában pedig az vagyok, amit most elmondtam. És te ki vagy?
-Nem tudod?
-Nem.-mosolygott.
-Zayn Malik.
-Bazdmeg, ez most komoly?-kérdezte tátott szájjal.
-Igen.
-Váó, még jóképűbb mint tévén keresztül.
-Akkor tudod ki vagyok?
-Jó hogy... igaz, hogy nem vagyok nagy rajongó, de... a szüleim véleménye rólatok az, hogy egy semmirekellő fiúbanda vagytok és neked felesleges a sok tetoválás, és undorító. De nekem nagyon tetszik, Zayn...
Csak mosolyogtam lehajtott fejjel, majd elnyomtam a csikket és eldobtam.
-Van kedved bejönni?-kérdeztem.
-Nem, köszi. Inkább megyek, már fél 11 van. Köszi a cigit.-mosolygott, majd lemászott a tetőn.
-Hé! Látlak még?-kérdeztem, majd megpróbáltam gyorsan utána mászni.
Mikor utolértem, megfogtam a karját és visszafordítottam.

-Itt a számom, ha gondolod hívj fel.-mondta, és elindult tovább.
Megfordítottam a lapot és egy fényképpel találtam magam szembe...

Igazából ma ismertem meg... de olyan közvetlen volt és kedves... sok titka lehet még ennek a lánynak. És én meg akarom tudni, hogy mik azok...


20 hozzászólás és új rész!
Puszi:Dalmii xx

5.fejezet~8.rész

Zayn szemszöge

A temetés után teljesen feloszlott a nép és kezdett egészen sötétedni.
Mégsem érdekelt.
Leültem a sír mellé és gondolkozni kezdtem.
A pillanataink újra eszembe jutottak és azok a bizonyos könnycseppek újra megjelentek a szememben.
Szeretem őt, még mindig és mindennél jobban.
Úgy ment el, hogy a kapcsolatunk nem volt lezárva, ezért nem hiszem, hogy túl tudok... legalábbis nem hamar túl lépni rajta.
Azon gondolkoztam, hogy vajon jobb lesz később?
Vajon jön majd más, mikor nem is várnám?

-Szia.-szólt egy ismerős hang, majd megfordultam és Bella állt előttem.
-Mit keresel itt?
-Gondoltam nem leszek bunkó és eljövök.
-Úgy tudtam az USA-ban vagy.
-Ott voltam, de kaptam a hírt, hogy Hilary meghalt és eljöttem.
-Mégis ki értesített?-kérdeztem, miközben szemöldökömet felhúztam, Bella pedig leült mellém.
-Az mindegy. Az a lényeg, hogy itt vagyok...
-Mond el...
-Mégis mit?
-Mond el, hogy pontosan mi a francokat keresel itt?! Mi nem is vagyunk jóban. Nem emlékszel?
-Azért jöttem, mert kötelességemnek éreztem...
Egy "hmm" csúszott ki a számon, majd felálltam és éppen indultam volna, mikor Bella karjával belém kapaszkodott, és teljes erejével visszarántott.
Annyira közel volt az ajka az enyémhez, hogy hánynom kellett tőle.
-Mi összetartozunk Zayn, csak lásd már be...
-Te meg mi a szent szarról beszélsz?
-Tudod te... azóta is csak téged szeretlek.
-De én téged soha az életben nem szerettelek, Bella. Tűnj el!
-Tudom, hogy szeretsz...
-TE MEGŐRÜLTÉL? ÉN TÉGED SOHA, ISMÉTLEM SOHA AZ ÉLETBEN NEM IS SZERETTELEK ÉS NEM IS FOGLAK.
-Jól van, Zayn. Ezt megbeszéltük. De ne hidd, hogy ennyivel megúszod, hogy becsaptál...-mondta, azzal hátrafordult és elment.

Na még csak ő hiányzott.
Kíváncsi vagyok, hogy megint mit fog kitalálni... 

2 hét múlva

Harry szemszöge
Két hét telt el a temetés óta és hál istennek mindenki egész hamar visszatért igazi énjébe.
Emma és én minden napot azóta is együtt töltünk, Réka és Niall is nagyon sokat vannak együtt, bár fogalma sincs egyikőnknek se, hogy pontosan mi van köztük.
Azóta is állítják, hogy csak barátok.
Ja igen... és Hilary tiszteletére vettünk egy hatalmas házat, mert nem akartunk a régiben maradni. Ott túl sok az emlék.
Jobb így mindenkinek.
Így most mind a 9en együtt töltjük mindennapjainkat.
Nagyon hűvös téli idő van amúgy, reggelente fagy is... és este még rosszabb ezért úgy döntöttünk, hogy inkább rendelünk pizzát és nem megyünk semerre.
-Hol van már a pizza, amit rendeltem?-nyűgösködött Niall, szokásos arckifejezéssel, miközben dobálta magát a kanapén.
Szeret szórakoztatni minket.
Mindenki rajta nevetett.
Eleanor és Louis éppen répát falatoztak, mármint egymást etették, Danielle Liam ölébe ült és jókat szórakozott Niall szenvedős színjátékán, Emma éppen mosogatott, én és Zayn pedig a PlayStationnal játszottunk.
-Úgyis én nyerek, hiába próbálkozol haver.-kacsintott rám Zayn, majd egy mosollyal válaszoltam.

Talán Zayn az, akin a legjobban meglepődtem.
Nincs rosszul, nem nyavalyog, nem sajnáltatja magát, itt van köztünk és éli az életét, boldogan.
Emma egy üveg piával tért be a nappaliba.
-Ki kér?-mosolygott, majd letette a poharakat és az üvegeket az asztalra.
-Ki nem kér? Szerintem így könnyebb.-válaszolta Louis.
-Én maradok az üdítőnél.-vigyorgott Liam.
-Na ne már!-üvöltötte Danielle és megcsókolta Liamet.
-Hát jó.-forgatta a szemeit, majd nagy mosolyra húzta a száját Liam.

Emma mindenkinek töltött, majd miután koccintottunk, megérkezett a pizza. 
Szokás szerint Niall rohant és átvette, majd fizetett és behozta a nappaliba.

Egy hónapba telt, míg végre magunkra találtunk és újra egy nagy családként élhetünk.
Imádom ezt a helyzetet.
-Játszunk kérdezz-felelek-et!-vetette fel az ötletet Zayn, majd mindenki az asztal köré gyűlt.
-Aki nem válaszol, vagy nem csinálja meg a feladatot, beadja egy ruhadarabját.
Te jó ég mibe keveredtem.
-Oké, Louis. Kezd te!-mondta El.
-Jó, én Emmától kérdezek. Szóval...-kezdte a mondandóját, közbe bevágta a gondolkodó fejet.
-Na, megvan!-jelentette ki.-Szóval Emma... arra vagyok kíváncsi, hogy heti hány alkalommal csináljátok Harryvel?
Mindenki hangosan nevetett, vagy fetrengett a kanapén, még én is.
-Akkor barom vagy, Louis Tomlinson.-vigyorgott Em.
-Na?-húzogatta a szemöldökét, majd Emma rám nézett.
-Itt a felsőm.-válaszolta, azzal levette a rózsaszín, lenge pólót és bedobta az asztalra.
-Jó, Zayn te jössz.
-Oké, én Niallnek adok egy feladatot...
Niall széles mosolyt húzott a szájára és várta a kérdést.
-Csókold meg Rékát.
Hangos taps és ujjongás töltötte be a nappalit, majd Niall odacsusszant Rékához és megcsókolta.
De nem gyengén, nem olyan pici csók volt, mint amire vártunk, inkább olyan vad.
Látszott, hogy mindketten nagyon élvezik a helyzetet, Niall Réka pólóját tűrte fel, míg Réka Niall haját túrta.
-Jójójó, elég lesz már.-röhögött Eleanor.-Ezt ne itt.
-Bocsi.-válaszolta Niall.
-Na én jövök és Niall-t kérdezem.-mosolygott Danielle.
-Már megint?
-Niall... ugye jól látjuk, hogy van köztetek valami?
A kérdés nagyon jó volt, Niall és Réka egymásra néztek, mi pedig lélegzet visszafolytva vártuk a választ...



Mivel elég szépen összejöttek a komik, 20 hozzászólás után hozok részt!
Puszi: Dalmii xx

5.fejezet~7.rész

Szóval drága olvasók, újra egy mélypontra érkezett a blog. Legalábbis az én szememben.
Gondolom most mindenki azzal van, hogy csak önsajnálatból írogatom ezeket. Aki ezt hiszi, remélem kevesen, azok tévednek.
Szóval egyre kevesebb hozzászólást és Tetszik/Nem tetszik értékelést kapok.
Pedig szerintem ennyit megérdemelnék, mikor van olyan, hogy fél napokat dolgozok egy részen. Jobb esetben 2 órát.
De nagyon szeretlek titeket mindentől függetlenül.
És mostantól tényleg csak 15 hozzászólás után hozok részt, meg is lepne ha egy héten belül összejönne, a mostani állapotra tekintve.
De majd meglátjuk.
Az a lényeg, hogy mostantól megfontoltabban fogok blogolni és sokkal jobbat próbálok írni, hogy mindenkinek elnyerje a tetszését, és igen, tudom, hogy ez nehéz feladat lesz.
Na de akkor olvassátok!:)
[Ide nézzetek be: http://dream-anchor.blogspot.hu/ és hagyjatok kommentet a véleményetekkel! Nagyon fontos, köszönöm.]
Köszönöm a sok díjat, a héten azt hiszem 8-at kaptam. Tényleg nagyon köszönöm! <3
Puszi: Dalmii xx

Niall szemszöge
-Szóval?
Réka felállt az ágyról, majd odasétált hozzám és nyakamon végighúzta két kezét.
-Mindennél jobban szeretném.-majd rám mosolygott és ajkait az én ajkaimra helyezte.
Miután elengedett, megöleltem őt és illatát mélyen beszippantottam.
-Kizárt, hogy nekünk csak barátoknak kéne lennünk.-mosolygott.
-Szerintem is.-helyeseltem, majd újra megcsókoltam de belenevettem és inkább csak magamhoz szorítottam.
-A többieknek elmondjuk?-kérdezte Réka.
-Szerintem még ne.-válaszoltam suttogva.
Réka csak mosolygott, majd ledőltünk az ágyra, és mellkasomra hajtotta fejét.

Másnap

Zayn szemszöge
Eljött a temetés napja.
Felkeltem az egyből a fürdőbe mentem, megtámaszkodtam a csap szélébe és fejemet felhajtva néztem bele a tükörbe.
Hova tűnt a régi, élettel teli fiú, akit mindenki csak Bradfordi Bad Boi ként emleget?
Nincs az már sehol.
Hilary volt az, aki mellett magam tudtam lenni és bármit csináltam ő mindig ott volt.
A ruháit tegnap kipakoltam a szobából, viszont a parfümjét megtartottam. 
Igaz, hogy csak bánatot okoz, de legalább maradt tőle valami.
Miután kiléptem a fürdőből egy alapos zuhanyzás és fogmosás után, a gondosan kikészített öltönyömet és ingemet magamra vettem.
A tükör elé álltam.
-Ma tökéletesen kell kinéznem.-suttogtam és a Hilarytől kapott nyakláncomat a nyakamba akasztottam.
Egy fél szív volt, a másik pedig az éjjeliszekrényen. A halála előtti napon vette le, mondván, hogy nem illik a ruhájához és ne haragudjak rá... a másik felét pedig mélyen a zsebembe rejtettem.
Készen vagyok.
Remélem a többiek is.
Félek, hogy túlságosan össze fogok omlani a temetésen.
És gondolom most felvetődik a kérdés, hogy a többiek mit szóltak a tegnapi vallomáshoz?
Odajöttek, és közösen kaptam egy nagyon nagy ölelést. Hihetetlenül jól esett és erőt adott nekem.
Mindenki csak azt mondta, hogy hagyjam abba, mert tönkre teszem magam.
Danielle száján kicsusszant az a mondat, hogy "Hilary nem lenne büszke rád!".
Ez volt az a pillanat, mikor rájöttem, hogy igaza van és nagyon nagy hülyeség volt, amit csináltam, ezzel Rékát is bajba kevertem.
Jut eszembe még jövök neki eggyel azért, mert volt szíve és nem mondta el, hogy kié volt a drog.

Lassú léptekkel érkeztem meg a nappaliba. 
Mindenkit feketébe látni elég elborzasztó látvány volt, és ajkaim automatikusan lefelé gördültek, majd egy könnycsepp csordult ki a szememből amit fejemet lehajtva próbáltam takargatni.
Mikor leértem mindenki részvétét nyilvánította, majd Emma jött oda hozzám és szó nélkül átölelt.
Ilyenkor teljesen eltört a mécses mindkettőnknél, és csak zokogtunk.
Harry megfogta Emma vállát, hátra húzta, majd a letörölte könnyeit és elindultunk.

Kiértünk a temetőbe, majd a ravatalozó helyszínére mentünk. A koporsó még nyitva volt.
Vettem egy kis bátorságot, és oda léptem Hilaryhez.
Könnyeimmel küszködve a koporsóhoz léptem és jobb kezemet felemelve megsimogattam puha arcát.
Majd a zsebemből kivettem a nyaklánc egyik felét, és a nyakába akasztottam.
Egy könnycsepp hagyta el a szememet, majd Hilary arcára csöppent.
Letöröltem és elhagytam a koporsó körzetét, hátrébb álltam.
-Jól vagy?-kérdezte Réka, aki mellett Niall állt. Velem szemben Danielle és Liam, Louis és Eleanor, Harry és Emma pedig a másik oldalamon foglaltak helyet.
Mindenki sírt...
-Nem.-válaszoltam, megpróbáltam egy kis mosolyt erőltetni az arcomra.
-Tényleg nagyon sajnálom.-mondta miközben átölelt.
Újra zokogni kezdtem, kezemet emeltem fel, hogy letöröljem könnyeimet.
Réka válla felett Niall sajnálkozó tekintetével találkoztam.

A pap megkezdte a szokásos szöveget.
Rettenetesen elkezdett mindenki sírni, mikor a pap ahhoz a szövegrészhez ért, hogy: "Búcsúzik családjától, drága apukájától és anyukájától, barátaitól, Emmától, Harrytől, Nialltől, Louistól, Rékától, Danielletől, Eleanortól, Liamtől és barátjától Zayntől."

A kiásott sírhoz mentünk, majd miután beleengedték a koporsót a földbe, mindenki egy szál vörös rózsát dobott be.
Sírás hangja töltötte be az egész teret, mindenki csak ledöbbenve állt. 
18 évesen elment...
A földet kezdték pakolni a koporsóra, majd tudatosult bennem: Hilary végleg elment... itt hagyott. Mi lesz velem?
Azonban annyit tudok, hogy én senkit sem fogok viszont úgy szeretni, mint őt...

5.fejezet~6.rész

Emma szemszöge
Újabb nap Hilary nélkül.
Kezdek hozzászokni a hiányához.
De rettenetes.
Harryvel egész nap filmet nézünk, Liam Danielle lakásán volt, Louis Eleanorral ment vásárolni, Réka és Niall elmentek vidámparkba.
Zayn a szobájába tölti az egész napját.
Teljesen széthullunk.
Már egyáltalán nincs meg a régi jó hangulat. Itt már semmi sincs.
Ami a legaggasztóbb, hogy fogalmam sincs, hogyan tudnám ezt helyrehozni.
Zayn jött le a lépcsőn, majd rám nézett.
Szemeiben mintha megbánást és kétségbeesést láttam volna.
-Mindjárt jönnek Liam-ék is, Eleanor-ék is. Bejelenteni valóm van.-mondta Zayn, majd zsebre tett kézzel járkált fel-alá.

Mikor mindenki megérkezett, Zayn előttünk állt és fogalmam sem volt, hogy most mire készül.
Megfagyott a levegő, majd Zayn egy mély pillantást vetett.
-Rékának semmi köze a droghoz. Az enyém volt. Sajnálom. Én drogozok. 

Réka szemszöge
Csak álltam ott, és a másodpercek is éveknek tűntek.
Picit lábujjhegyre emelkedtem, hogy egy szintbe legyek Niallel.
Még egy percre kinyitotta a szemét, hogy biztosítsa helyzetét.
Majd rám mosolygott újra.
És újra behunyta szemeit...
Lelassult az idő, szinte megszűnt minden.
Becsuktam a szememet, majd hagytam, hogy megcsókoljon.
Mikor ajkaink összeértek, fogalmam sem volt, hogy miért vártunk ezzel eddig.
Niall hajába túrtam, majd ő a derekamat megfogva húzott magához közel.
Belenevetett a csókunkba, majd még közelebb húzott magához.
És folytattuk, ahogy elkezdtük.
Szinte lélegzetvételnyi szünetet sem adott, de nem bántam.
-Niall, várj.-nevettem lehajtott fejjel.
-Túl gyors, igaz?-kérdezte.
-Picit.-válaszoltam.-De nem mondtam, hogy baj.
Nevetett, majd ajkába harapott és újra megcsókolt.
-Mindjárt jövö... Oppá, bocsi.-mondta Harry, miközben egy szemeteszsákot cipelt maga előtt, de amilyen gyorsan kinyitotta az ajtót, olyan gyorsan vissza is csukta.
-Bassza meg.-nevetett Niall.
-Hát ez... öhm. Fu.-meg sem tudtam szólalni. Csak nevettem.
Jelenleg nagyon boldog vagyok.
Boldogabb mint valaha.

Niall megfogta a kezemet, majd felmentünk a szobájába.
Leültünk az ágyra és megfogta a kezem.
-Szóval te mit szeretnél?-kérdezte, majd felhúzta a szemöldökét.
-Nem tudom.-mondtam nagyot nyelve.
Niall csak elengedte a kezem, majd felállt, tarkójára tette két kezét és fel-alá kezdett el járkálni a szobába.
-Ez minden?
-Figyelj Niall, nagyon jól éreztem magam ma veled, csak attól félek, hogy mit fognak a többiek mondani.
-Értem.
-Fogalmam sincs, hogy mi lenne most a helyes.
-Hát de ha érzel irántam valamit, mért ne próbálhatnánk meg? Mért kell a többiektől függnünk?
-Nem arról van szó, hogy a többiektől függünk vagy sem.
-Értem...
Egy sajnálkozó pillantást vetettem rá...
-Szóval?
-Mi szóval?
-Nem szeretnél semmit? Akkor maradjunk barátok?

5.fejezet~5.rész

Réka szemszöge
A legkevésbé éreztem magam biztonságban itt, fogalmam sem volt merre, csak mentem.
Folytak a könnyek az arcomon, nagyon kezdtem fázni és egyre nehezebben vettem a levegőt. De nagyon féltem ezért muszáj voltam futni.
Megállás nélkül.
Úgy éreztem valaki követ és hogy egyáltalán nem vagyok biztonságban.
Ahogy hátra néztem már csak annyit éreztem, hogy valakinek teljes erővel nekicsapódok.
-Elnézést.-suttogtam, miközben letöröltem a könnycseppjeimet.
-Kit keresel kislány?
Nagyon ismerős volt a hang...
-Öhm semmi. Illetve senkit. Sehol. Bocsánat.
-Várj, hová mész?-kérdezte az alak a csuklómat szorítva, miközben visszarántott.
-Engedjen el.-üvöltöttem és próbáltam a kezét lefejteni a csuklómról...

Niall szemszöge
A többiekre néztem majd futni kezdtem Réka után. 
Csak futottam és futottam, alig láttam már valamit, hiszen egészen sötét volt.
Megláttam, hogy valakivel dulakodik... lépteim gyorsultak.
-Réka!
Amikor az idegen alak meghallotta, hogy közeledek, elfutott.
Réka a földre rogyott.
Odamentem hozzá és letérdeltem mellé, majd lábaimra ültem.
És átöleltem.
Sírt.
-Réka...-suttogtam.-Itt vagyok, most már nincsen semmi baj.
-Nem, nem nincsen semmi baj, tényleg.- mondta remegve, miközben megpróbált felállni.
-Mibe keveredtél?
-Niall, ha tényleg hiszel nekem, akkor csak annyit mondok, hogy nem az enyém a drog. Hinned kell nekem.-suttogta könnyes szemekkel.
-Akkor nincsen semmi baj.-mondtam, majd átöleltem és a hátára terítettem a kabátomat mivel ez az ősz nagyon hideg.
Felálltunk és elindultunk.

Mikor hazaértünk, a többiek már javában aludtak.
-Tévézzünk, vagy inkább aludnál?-kérdeztem, miközben levettem a cipőmet és a konyhában felkapcsoltam a villanyt.
Réka leült az asztalhoz és csak nézett maga elé.
-Hahó, ennyire fáradt vagy?
-Nem... csak Niall. Tényleg hiszel nekem?
-Persze, megmondtam.
-És a többiek?
-Kit érdekel, mit hisznek? Nem akarod elmondani, hogy hogyan került hozzád a drog?
-Elmondanám de nem lehet, sajnálom.
-Ahogy gondolod. Figyelj csinálok valamit inni vagy enni, menj addig keress egy filmet, meg hozz le két takarót.-mosolyogtam, mire Réka mellém lépett és egy puszit nyomott az arcomra, majd kilépett az ajtón.

Réka szemszöge
Gyorsan felmentem a Niallel közös szobánkba, majd előkotortam egy bő pólót és egy rövidnadrágot majd miután lezuhanyoztam két pokróccal a kezembe leültem a kanapéra és kerestem egy filmet. 
Végül a legizgalmasabbnak egy véres horrorfilm tűnt, de egyedül nem mertem elkezdeni.
Niall belépett két bögrével a kezében, majd letette az asztalra.

És kezdetét vette a filmnézés.
Hol tátott szájjal figyeltem az eseményeket, hol a takaró alatt rettegtem.
Miután egyre többször ásítottam, úgy döntöttem, hogy inkább felmegyek a szobába.
-Jó éjt.-mondtam, miközben a pokrócommal babráltam tovább amíg sikerült rendesen felállnom.
-Nem maradsz itt velem?-kérdezte Niall, miközben ő is felült.
-Bocsi, de a többiek tudod milyenek.
-Igaz, menj csak.-mosolygott rám.
Felálltam és a szobámba mentem, majd ledobtam magam az ágyra.

Hajnali fél kettő van, de szemeim kipattantak, mivel nagyon nagy vihar van.
Utálom a viharokat és ami a legjobban meglepett, hogy Niall nem volt mellettem.
Barátok vagyunk csak... tényleg, de úgy volt, hogy az ágy fele az övé, a másik az enyém, bármilyen tapi nélkül.
Lebotorkáltam a lépcsőn és láttam, hogy Niall még mindig nem alszik.
A telefonját nyomkodta. Lassan odalépkedtem és gondoltam megszólalok.
-Twitter?
-Huh, Réka te aztán tudod hogyan kell a szívbajt hozni az emberre.-mosolygott.
Válaszul én is csak mosolyogtam majd odamentem mellé és leültem.
-Minden rendben?-kérdezte.
-Igen, csak kicsit sok volt nekem ez a nap.-mosolyogtam rá.
-Értem.
Mikor Niall látta, hogy nagyon álmos vagyok és fázni is kezdtem felajánlotta, hogy feküdjek mellé.
-Nem tudom, hogy jó ötlet-e...
-Na gyere már.-mosolygott azzal a huncut nézéssel.
-Hát legyen.-mondtam, majd lefeküdtem mellé. Szorosan átölelt és elaludtunk.

Reggel

-HAHÓÓÓÓÓ!-ordította Harry, amire mindkettőnk egyszerre felugrott.
-Harry...-morgott Niall a szemeit törölgetve.
-Szép páros lennétek.
-Lennénk...-válaszoltam és dühösen a szobába rohantam.
Levetettem magam az ágyra és gondolkozni kezdtem.
-Bejöhetek?-kérdezte Niall résnyire nyitva az ajtót, pont annyira, hogy belásson.
-Gyere.-mondtam, majd felültem.
-Mi a baj?
-Tudtam, hogy nem jó ötlet Niall, hogy ott aludjak. Az egész ház azzal lesz ma tele, hogy egy drogos barátnőd van.
-Barátnő?
-Joggal fogják ezt hinni.
-De most ott aludtál velem, mért baj az?
-Mert ölelkezve aludtunk és egy takarón osztoztunk. Ezt a barátok nem szokták...
A beszélgetés már a vita határát súrolta.
-Tudod mit Réka? Ma elmegyünk a vidámparkba. Öltözz. 
-Mi? Miért?
-Csak!-mondta Niall, miközben elkezdett előttem öltözködni amit megint elég furcsának véltem, bár egyáltalán nem volt gond... elkalandoztam izmos testét látva, de egy másodperc alatt töröltem a fejemből a gondolatokat.
-Te így jössz?-kérdezte.
-Ja, nem.
-Akkor megyek és reggelizek te meg addig kapd össze magad.
-Oké.
Végül tíz perc alatt kész lettem. 
Felkaptam egy farmernacit, egy csőtoppot és egy fekete kabátot az időre gondolva.
A hajamat simán kiengedtem és lecammogtam a nappaliba.
-Mehetünk?-kérdezte Niall.
-Igen.-mosolyogtam, mire beültünk a kocsiba és elindultunk.

Fél óra után oda is értünk.
Kifizettük a belépőt majd bementünk a vidámparkba.
-Imádom ezt a helyet.-mosolygott Niall, majd megfogta a kezem és berángatott a körhintához.

-Mehetünk?-kérdezte, én bólintottam és felültünk.

Ezután kénytelen voltam a hintát is kipróbálni. Örök gyerek maradok.

Réka

Aztán az egész nap kajálással és hülyüléssel telt. Nagyon jól éreztem magam és ennyi finomat egy nap én még soha életemben nem ettem.

Mindenre felültünk, ahova csak lehetett aztán később jobbnak láttuk, ha indulunk. 

Hazaértünk, és Niallel a ház előtt megálltunk.
-Nagyon jól éreztem ma magam. -mosolygott.
Fogalmam sem volt, hogy miért állunk most.
Az ajtónak dőltem, Niall pedig csak bámult.
Majd felemelte jobb kezét és  hajamat a fülem mögé szorította.
Mosolyogni kezdett, majd szemeit becsukva kezdett el közelíteni ajkaim felé...

5.fejezet~4.rész

Helló mindenki!
Először is, köszönöm a több mint 30.000 látogatót fél év alatt.
Nagyon sokat jelent nekem!:)
Köszönöm a 38 feliratkozott emberkét!
Most nem írok semmit, inkább hagyom, hogy élvezzétek a részt!
Puszi:Dalmii xx

Réka szemszöge
Miután Niall még a szemkontaktusunkat is kerülte, feltápászkodtam a kanapéról és felrohantam Zayn szobájába.
Fogalmam sem volt, hogy miért teszem ezt.
-Te meg mi a jó...
-Shh... kérlek, Réka.
-Zayn te...?
-Nem, Réka nem drogozok. Csak átmenetileg.
-ÁTMENETILEG?
-Ne ordíts már Réka, kérlek.-nézett rám aggódó tekintettel, majd odarohant az ajtóhoz és becsapta. Megfogta a karomat és leültetett az ágyra, majd elém guggolt és megfogta a térdem.
-Meg kell ígérned, hogy soha, senkinek nem mondod el.
-De Zayn...
-Kérlek.
-Zayn hallgass már meg. Nem mondom el senkinek, ha többet nem csinálsz ilyet.
-Nem ígérhetek...
-De igenis, ezt meg fogod nekem most szépen ígérni, akár tetszik, akár nem.
-Értem. Jó, ígéret.
-Na ez így már oké.
-Amúgy bocsi, bunkó vagyok, meg se kínáltalak...-mondta, miközben már mindketten nevettünk.
Pár percig csak csendben ültünk egymás mellett.

-Niall ahogy rád nézet...-hozta fel a témát újból Zayn, majd kezemet arcomba temetve próbáltam jelezni, hogy inkább hagyjuk.
-Menj le Réka. És beszéljétek meg.-fejezte be és rám mosolygott.
-Te elleszel egyedül?-kérdeztem, miközben rámosolyogtam.
-Teljesen.-válaszolta széles vigyorral.
Mikor az ajtó felé indultam, eszembe jutott, hogy Zayn mégsem lesz annyira egyedül.
-Azt add ide nekem. Nálam jobb helye lesz.-mutattam a fehér porra.
A kezembe dobta, majd zsebre vágtam, és egy széles mosollyal búcsúztam tőle.
Nagy levegőt vettem és a konyhába sétáltam.

Niall szemszöge
-Mi a bajod Rékával? Meg se tud neked semmit magyarázni, esélyt se adsz rá neki.-mondta Emma, amikor én egy bögre kávéval kezembe leültem a kanapéra és a tv fekete képernyőjét kezdtem el bámulni.
Talán igaza van neki.

Réka lefelé lépkedett a lépcsőn, majd hátra néztem, pontosan rá és egy gúnyos mosollyal előrehajtottam a fejem.
-Beszélni akarok veled, Horan.-suttogta Réka a fülembe a kanapén áthajolva.
Felálltam és bementünk a fürdőszobába.
-Mi a bajod?-kérdezte Réka szemeit forgatva majd felpattant a mosógép tetejére én pedig bekulcsoltam az ajtót és nekidőltem.
-Semmi.
-Niall te csak ne legyél flegma.
-Nem vagyok flegma.
-Mond már ki, hogy mi bajod van Niall kérlek.
-Az, hogy idegen pasikkal smárolsz.
-Egy: nem én tehettem róla, kettő: és akkor?
-Féltelek.-mentem oda hozzá, majd végigsimítottam az arcán, mire ő becsukta szemeit.
-De miért aggódsz értem?-suttogta.
-Mert kedvellek.-mosolyogtam.
-Akkor szent a béke?-kérdezte szemeit felnyitva és kisujját felém nyújtotta.
-Az.-mosolyogtam és megöleltem őt.
Annyira jó volt érezni újra a közelségét és mélyen beszippantani illatát...
-Héj, srácok nem akarok tudni, hogy mit csináltok, tényleg. Nem akarok semmi megzavarni meg semmi ilyen, de úgy döntöttünk, hogy fél óra múlva elmegyünk vacsorázni valahova. Szóval ha akartok, gyertek.
-Oké.-hangzott a válasz Réka szájából, majd leszállt a mosógépről, kinyitotta az ajtót és kilibbent.

Emma szemszöge
Amíg a temetés intéztük körülbelül tízszer éreztem úgy, hogy erre képtelen vagyok.
Én nem tudom a legjobb barátnőm temetését megszervezni. Egyszerűen képtelen vagyok rá.
Kiválasztottuk a ruhát, amibe majd eltemetik, a temetés pedig holnap után lesz.

Hilary temetési ruhája

-Mi a baj szívem?-kérdezte Harry, miközben hátulról átkarolt.
-Csak elgondolkoztam, tényleg semmi. Csak megvisel ez az egész.
-Azt elhiszem. Nagyon szomorú időszak ez most nekünk.-válaszolta göndörke, miközben maga felé fordított és átölelt.
-Mikor indulunk vacsizni?
-Ha Réka meg Niall készen lesznek.
-Hol vannak?
-A fürdőbe?!
-Hogy hol?-nevettem.-És minek?-húzogattam a szemöldökömet.
-Fogalmam sincs. De ne legyél ennyire kíváncsi.-nevetett, és megcsókolt.

Liam szemszöge
Egész éjszaka sírt Danielle, egyszerűen nem tudja feldolgozni a történteket.
-Kérsz kávét?-kérdeztem tőle, miközben kimásztam az ágyból
-Az jó lenne.-bólogatott.
Imádtam Danielle lakását, minden fehér, bézs és barna színben pompázott, olyan nyugodt volt és kellemes.
Kiléptem az ajtón majd átsétáltam a konyhába és feltettem egy kávét, közben bekapcsoltam a tv-t. 
Éppen híradó ment.
"Az éjszaka megöltek egy 18 éves lányt. A One Direction tagjai próbálták megmenteni őt, kevés sikerrel. A lány lelőtték, egyből meghalt. A fiúk közül senki nem akart nyilatkozni, azonban annyit kiderítettünk, hogy az elhunyt lány közel állt hozzájuk, főleg Zayn Malikhoz. Lányok újra szabad a pálya."

Nem bírtam tovább, fogtam és kikapcsoltam a tévét.
Annyira undorító, hogy most halt meg Hilary és a riporterek azon csámcsognak, hogy újra szabad Zayn.
Gondolatmenetemet a kávéfőző hangja zavarta meg.
Kitettem két bögrét, majd öntöttem bele tejet és raktam bele cukrot végül ráöntöttem a kávét.
Megfogtam a két bögrét és fellépkedtem a szobába Danielle mellé.
-Ez jót fog tenni.-mondta mosolyra húzott szájjal.-Köszönöm édes.-majd egy puszit nyomott az arcomra.
-Aludtál valamit?-kérdeztem.
-Alig. Nem bírtam lehunyni a szememet.-válaszolta Danielle, miközben belekortyolt a kávéjába.-Azon gondolkoztam... hogy nekem annyira ismerős volt az az alak. A hangja, mármint elváltoztatta de... és láttam a visszapillantó tükörbe. Nem vagyok benne biztos.
-Kire gondolsz? Ki volt az? Megkeresem és megölöm.-jól tudta, hogy csupán ironikus voltam.
-Nyugi, Liam. Ha elmondom akkor nem mondhatod el senkinek addig, amíg semmi nem biztos.
-Rendben. De mond már. Ki volt az?-kérdeztem, közben már furdalt a kíváncsiság.
-Adam...

Eleanor szemszöge
Nem akarok négy fal közé zárkózni azért, ami történt.
Úgy akarom élni az életem ahogy eddig.
Bár az biztos, hogy örökre bennem marad az az este.
Még a nappalit porszívóztam miközben Louis jött mögém és enyhén rám hozta a szívbajt.
-A szar.-kiáltottam és mikor megláttam, hogy csak Louis az, kikapcsoltam a porszívót és megcsókoltam.
-Nyugi, édes.
-A történtek után mondhatod.-grimaszoltam.
-Bocsánat.
-Ugyan.-nevettem fel.
-Mikor lesz a temetés?-kérdezte Louis és lehuppant a kanapéra. 
-Azt hiszem holnap után.válaszoltam.-Szerintem túl korai. Hiszen...
-Shh.-mutatott Louis a számra, majd újra megcsókolt.

Réka szemszöge
Összeszedtük magunkat, majd én Niall oldalán, Eleanor Louis oldalán, Emma Harry oldalán. Így indultunk el.
Zayn egyedül jött, persze próbált nem feltűnően rossz kedvet sugározni.
-És Danielle-ék?-kérdezte Emma.
-Azt mondta Liam, hogy Dan nagyon rosszul van ezért ők nem jönnek.
-Értem.-válaszolta Emma.
Egy csodálatos vendéglőbe tértünk be, hangulatosan szólt a zene, az asztalunkon egy vázában virág volt.
Nem akartam túlzottan kiöltözni ezért jónak találtam azt a ruhát, amit reggelről magamra kapkodtam.
Helyet foglaltunk, majd rendeltünk.
Csodálatos hangulatban telt az este, elfelejtettem mindent és kizártam a gondolataimból minden felesleget.

-Indulhatunk?-kérdezte Harry, miközben a számlát intézte.
Mikor felálltam, mindenki értetlenül nézett rám.
Fogalmam sem volt, hogy miért. Csak Zayn kétségbeesett szempárjával találkoztam.
Aztán rájöttem...
A zacskóban lévő összes fehér por kiszóródott a földre.
Most azt fogják hinni, hogy egy drogos senki vagyok?! 
És mehetek haza az alkoholista apámhoz, aki ver.
Erről meg hogy a francba feledkezhettem meg?
Zaynt nem árulhatom el...
-Én... én...-motyogtam, majd kifutottam az ajtón és fogalmam sem volt merre megyek.
Csak egy célom volt: minél előbb el innen...

5.fejezet~3.rész

Zayn szemszöge
Hideg futott végig a hátamon.
Meglepettségemre levegőért kapkodva sikerült oxigénhez jutnom.
De mégis mi történik?
Kinyitottam a szememet és egy havas tájjal találtam magam szemben.

Mégis hol vagyok?
-Zayn.-suttogta valami... illetve valaki, de féltem hátrafordulni.
-Zayn...-hallottam újra a hangot, majd vettem egy kis erőt magamon és megfordultam.
-Hilary?-kérdeztem, miközben szemeimmel hunyorgatva néztem végig a közeledő alakon.
Igen... ő volt az.
Csodaszép, mint mindig.
Végre újra együtt lehetünk?!
Mikor teljesen odaért elém, rám mosolygott és kezét felemelve végigsimította arcomat.
-Szeretlek.-suttogtam, miközben egy könnycsepp csordult ki a szememből.
-Nehogy sírni merj Malik.-mondta vigyorogva Hilary és letörölte az arcomat.
Olyan aranyos és vidám volt mint mindig.
-Most már itt maradunk örökre, ketten.-válaszoltam, homlokomat nekitámasztottam, mire ő nyakamon átfonta két karját.
-Nem. Neked még dolgod van ott. És nem maradhatsz itt velem.
-De mit csináljak? Soha nem foglak elfelejteni és soha nem tudok majd mást úgy szeretni mint téged. Nem lesz életem nélküled.
-Zayn! Hagyd ezt az ostobaságot. Az idő mindent begyógyít ezt te is pontosan jól tudod. Kérlek... nagyon szépen kérlek, hogy menj vissza.
-De én nem akarok.
-DE IGEN!
-Hilary...
-Igen?
-Nagyon szeretlek.
-Én is szeretlek Zayn. De nemsokára találkozunk. Gondolj bele, hogy mi lenne a bandával nélküled.
Egy tartóelem vagy. És ha elmész, az egész eddigi munka összeomlik. Gondolj a rajongókra, a szüleidre, a barátaidra, a testvéreidre. Tényleg találsz majd valaki mást, mert találnod kell! 
Csak egy mosollyal válaszoltam.
-Most menned kell.-válaszolta és megcsókolt.
Bólintottam, miközben egy könnycsepp csordult ki a szememből.

"Szeretlek, örökké."-hallottam egy utolsó fuvallatot, majd eltűnt...

***

Mikor kinyitottam szememet a plafont láttam meg.
Álmodtam volna?
Az üres piás üveg a földön hevert mellettem, én az ágyra hajtott fejemmel még mindig a fehér plafont bámultam.
A fehér por körülöttem szétszóródva és a gyógyszeres dobozok is üresen voltak hagyva.
A fejem rettenetesen sajgott, de erőt vettem magamon és felálltam.Most ez komoly, hogy 20 darab nyugtatótól és hozzá még 2 liter piától semmi bajom nincs? 
Kitántorogtam az ajtón és rájöttem, hogy másnap van...
Másnap reggel.
-Hahó van itthon valaki?-kérdeztem, miközben hajamba túrtam, picit megigazítottam és lementem a konyhába.
Csak Rékát találtam ott.
-Szia. Öhm... többiek?-kicsit kínos volt a helyzet, mivel alig ismerjük egymást. 
-Reggelt. Liam és Danielle elmentek ebédelni valahova, El és Louis sétálni vannak, Harry és Emma... ők, a temetést intézik.-mondta fejét lehajtva.
-Értem. Niall?
-Ő is Emmáékkal ment.
-Hogyhogy nem veled van?-kérdeztem szemöldökömet összeráncolva.
Furcsának tartottam, hogy Niall nem Rékával tölti a szabadidejét.
Megfogta a poharát és a mosogatóba tette, majd kirohant a nappaliból és ledobta magát a kanapéra.
Azt hiszem sírt...
Odamentem hozzá és leültem mellé.
-Valami baj van?
-Zayn nem is ismersz.-mondta, miközben egy könnycsepp kicseppent a szeméből.
-Itt az alkalom.-vigyorogtam rá- Nyugodtan elmondhatod...-bólintottam, majd térdére felhúzott térdén végigsimítottam a kezem, amin ő elmosolyodott.
-Hát csak annyi, hogy volt a buli, és egy idegen csávó lesmárolt, Niall pedig látta. De én amúgy sem tehettem semmiről.
-És? Nem úgy volt, hogy csak barátok vagytok?
-De, és megharagudott. Én nem érzek többet iránta, tényleg, de az ő érzéseiben már nem vagyok biztos.
-Minden rendben lesz, lehet, hogy meg kéne ezt az egészet beszélnetek, nem?
-Én nem tudok róla erről beszélni mert félek.
-Ugyan mitől?
-Hogy szerelmet vall nekem.
-Á értem.
Egy perc kínos csend után Réka megszólalt.
-Köszönöm Zayn.-suttogta, miközben mosolygott.
-Igazán nincs mit. Van kedved kicsit még beszélgetni?-kérdeztem, miközben arrébb csusszantam.
-Persze.-vigyorgott.
Két órán keresztül csak beszélgettünk és nevettünk.
Úgy láttam, hogy jobb kedve lett.
És megkedveltem őt.
Miután Niall hazaért, olyan arccal nézett Rékára, mintha már az is baj lenne, hogy velem beszél.
Próbáltam rábírni őt, hogy beszéljen vele, de nem sok sikerrel.
Aztán eszembe jutott, hogy itt pocsékolják az időt miközben én mindent megadnék azért, hogy újra akár csak láthassam is Hilaryt.
-Na én megyek.-mondtam Rékának, majd elindultam a szobámba.
Belépve egyből Hilary parfümjének illata csapta meg az orromat.
Annyira hiányzik és egyáltalán nem találom a helyemet...
A zacskóra néztem... és a benne lévő fehér porra.
Találkozni akarok vele újra.
De mi van ha nem is ez által sikerült?
Mi van, ha függő leszek és belőlem is csak egy drogos senki lesz?...