6.fejezet~2.rész

Kedveskék!
Köszönök mindent: a komikat, az értékeléseket, a szeretetet, amivel körülvesztek engem. Nagyon jól esik.:)
Oldalra kiraktam a twitteremet, két kattintás és be tudtok követni. Remélem, ha lehetőségetek van rá megteszitek. A cél 1000:)
Ask-on is jöhetne pár kérdés, örülnék neki:http://ask.fm/vargadalma .:)
Sajnálom, hogy csak most hozok részt, de a napokban sokat fájt a fejem, meg nagyon fáradt vagyok. De a szünetben próbálok aktívabb lenni... valamint egy meglepi: új novellával készülök, ami a szünetben megírásra kerül.
És éppen, hogy átléptük a 60.000-res nézettséget, hihetetlen gyorsasággal haladunk a 70.000 felé.
Jó olvasást!

Louis szemszöge
Csak ülök és bámulok magam elé... jelenleg az életem szebb nem is lehetne-persze mindez külső szemmel nézve.
A szoba falai mintha össze akarnának nyomni, és én nem kapok levegőt.
Mintha innen nem tudnék kimenni, és nem tudnék semmit helyrehozni.
Gondolom most mindenkiben felmerül a kérdés, hogy "Mégis mi a baj?".
Elsődlegesen gondolom mindenki Eleanorra gondol. Nem, kettőnkkel minden a legnagyobb rendben van, szerencsére.
Van itt egy másik gond... ami felemészt... Harry.
Igen, tudom, hogy furcsán hangzik...
Ő volt a legjobb barátom, annyi közös emlékünk van, annyi csodálatos pillanat. Több mint barátság, sokszor már a barátságon túlmutató határokat súrolta, ezért van, hogy rengetegen emlegetik, hogy máshogy viszonyulunk egymáshoz.
Igazából igen. Ő a testvérem, a lelki társam, ő az, aki mindig felvidít, aki már a nézésemből rájön, hogy mire gondolok.
Mióta Emma kijött a kórházból, konkrétan nem is beszélünk. Nagyon-nagyon hiányzik nekem. A sok nevetés, az együtt töltött percek...
Ezt a tudomására akartam hozni, ezért lementem a nappaliba, gondoltam itt van.
Pont a tv-vel szemben lévő kanapén feküdt.
-Emma?-kérdeztem, miközben leültem a karfára.
-Elment vásárolni.
-Harry beszélnünk kéne.
-Miről?-kérdezte mosolyra húzott szájjal, majd felült a kanapén én pedig mellé csusszantam.
-Arról, hogy úgy érzem elveszítem a legjobb barátomat. Alig beszélgetünk Harry és nagyon rossz. El sem tudod képzelni mennyire. 
-Lou, úgy láttam te kerülsz engem...
-Dehogy kerüllek. Azóta viselkedsz így velem, mióta Emma kijött a kórházba-hangomat kicsit feljebb emeltem, de nem akartam vele veszekedni.
-Sajnálom, ha így érzed. Louis... nekem mindig te leszel a legjobb barátom-mosolygott.-És próbáljunk több időt szentelni egymásra-folytatta és megölelt.
Megveregettem a hátát, és válaszoltam.
-Így lesz Harry... így lesz.
Remélem be tudjuk tartani mindketten ezt az ígéretet.

Niall szemszöge
Mikor ezt kimondta, tudatosult bennem, hogy ez a miénk, ami örökre összeköt és okot ad, hogy mindig szeressük egymást.
Rájöttem, hogy pont ez az, amire vágyok... és akarom.
-Most mi lesz?-rogyott le mellém Réka kétségbeesett tekintettel.
-Fogalmam sincs...-bámultam magam elé, majd tekintetemet az ő tekintetébe fúrtam.-Te mit szeretnél?
-Niall... lehet, hogy fiatalok vagyunk és nem kéne ezt vállalni. Viszont ő mégis csak a miénk. És lehet, hogy később megbánnánk... Niall, nem tudom, tényleg-válaszolta, majd elkezdett sírni.
Karomat köré fontam és átöleltem.
-Ne sírj Réka, kérlek. Minden rendben lesz.
-De Niall... 17 éves vagyok. Mikor kicsi voltam, mindig úgy terveztem, hogy a férjemmel és a gyerekeimmel fogok egy nyugodt életet élni... De-folytatta, majd elengedett, és újra kialakult a szemkontaktusunk-nem egy sztárral képzeltem el azt az életet. Mármint... csak annyi a gond, hogy rengeteg a rajongód, nyugodt életünk soha nem lenne. És gyerekeket meg körülbelül akkorra terveztem, mikor dupla ennyi idő leszek... én erre nem tudom, hogy készen állok-e.
-De mégis gondolj már bele, milyen érzés tudni, hogy megöltél valakit, csak azért, hogy te boldog lehess...
-Most nem tudom mi ez a beszélgetés... talán igaz. Akkor mi legyen?
-Ha már így alakult-kezdtem, majd nyeltem egy nagyot.-Én szeretném-mosolyogtam rá.
Réka egy percig néma csendben bámult maga elé, majd megszólalt bólogatva.
-Tudod mit, Niall? Szeretném. Akarom ezt a gyereket, akár mennyi lemondással jár és energiába fog belekerülni.
-Tényleg?-húztam széles mosolyra a számat.
-Igen-mosolygott vissza majd eldöntöttem őt és karjait nyakamba kulcsolva megcsókoltam.

Zayn szemszöge
Este, fél 12 van.
Bellával feljöttünk a szobámba, amihez igazából ő ragaszkodott.
Nem tudom, hogy milyen céljai vannak, meg mit akar, de nem akarok vele bunkó lenni.
-Kéne mennem... már nagyon késő van.
-Rendben.
-Holnap is átjöhetek?
-Ha szeretnél, gyere, persze.
-Olyan távolságtartó vagy velem...-válaszolta, majd elkezdte összepakolni a cuccait.
-Ne haragudj, csak fáradt vagyok.
-Nem haragszok, jól tudod-mosolygott.
-Akkor oké-mosolyogtam vissza.
Rendesen összeszedte a holmijait, majd lekísértem őt a nappaliba, és kinyitottam előtte az ajtót.
-Akkor... jó éjt, Zayn.
Próbált közelíteni felém... konkrétan szemeit becsukva közeledett felém és megpróbált megcsókolni. Ajkaink már súrolták egymást, de éreztem, hogy ez nem helyes így.
-Sajnálom Bella... nekem... ez... nem megy.
-Nem... én sajnálom... csak. Fuu én nem is tudom...-hebegett, majd egy puszit nyomott az arcomra és elfutott.
Lassan becsuktam az ajtót, majd jobbnak láttam, ha felmegyek a szobámba.
Ledőltem az ágyra és kétségbeesetten a plafont néztem, majd a telefonomra pillantottam.
23:42.
Lehet, hogy jobb lenne, ha aludnék egyet, vagy elmennék sétálni, vagy akármi...
vagy esetleg felhívhatnám Jennát. Igen, ez egy nagyon jó ötlet.
Párat kicsöng a telefon, és leteszi. De miért? Régen mindig éjfélkor beszélgettünk telefonon. Régen, mikor még minden rendben volt.
Már majdnem elaludtam, mikor a telefonom sms-t jelző hangjára lettem figyelmes.
Mikor megláttam a kijelzőn, hogy Jennától jött az üzenet, a szívem egyre hevesebben kezdett el verni.
Jenna üzenete:"Ha már nem szóltál, hogy foglalt vagy, és ne keresselek, legalább ne zaklass."
Az eszem megáll. Honnan vesz ilyeneket? Gyorsan kezdtem el nyomkodni a telefonom, és elküldtem egy sms-t. Amilyen gyorsan válaszoltam, olyan gyors volt az ő reakciója is.
Te:"Miről beszélsz?"
Jenna:"Tudod te jól... Bella, vagy ki. Ő mondta, nem én találtam ki. Zayn, kérlek hagyj... felejts el és kész."
Ezt nem hiszem el... hogy volt ilyenre képes Bella?
Tévedtem... nem változott meg. Sőt talán rosszabb mint volt... én pedig nem fogom ezt annyiban hagyni. Harcolni fogok Jennáért.