5.fejezet~20.rész(fejezetzáró)

Drága olvasók!:)
Elérkezett az 5.fejezet záró epizódja!:)
Ami hosszabb részt jelent(nem sokkal, de igyekeztem, miattatok:)), remélem örültök neki. Aki még nem tudná ez természetesen nem a blog végét jelenti, hanem jön a következő, 6.fejezet.
Raktam fel chatet, várom az ötleteket és kérdéseket.:)
Amúgy nemsokára átlépjük a következő mérföldkövet, a 60.000 látogatót, ami nagyon nagy dolog. Komolyan soha nem gondoltam volna... köszönöm!
A napokban is kaptam díjakat, majd megpróbálom összeszedni az összeset és kirakni.
Nagyon sokat foglalkozok a bloggal, hamarosan új külsővel állok elő, amiben kapok egy kis-na jó nem kicsi-segítséget is, az egyik legjobb barátnőmtől. Szeretném, ha benéznétek a blogjába, és elolvasnátok az első részét, aztán hagynátok egy-két véleményt!:)  / http://thesmokeofdeath.blogspot.hu/2012/10/1-resz.html /
Én pedig szeretném, hogyha már 55 feliratkozó van az oldalon, akkor rendesen jönnének a komik és a Tetszik/Nem tetszik értékelések!:)
Na de itt a következő rész, jó olvasást!:)
puszi:Dalmii xx

*1 hónap múlva*
Zayn szemszöge
1 hónap... rengeteg idő.
Egy hívást, egy sms-t, egy reakciót sem kaptam Jennától.
Azt sem tudom, hogy merre van, hogy egyáltalán jól van-e. 
Igazából nem túlzottam érzem a hiányát, hiszen annyira sok időt nem töltöttünk együtt. Én nem szerettem őt, csak valami többet éreztem, és pontosan jól tudom, hogy ő is. És én talán még most is...
Bella egész kedves lány lett, mintha kicserélték volna őt.
Elmondta, hogy mennyire szégyellte magát, mikor hazudott, hogy terhes.
Csak nem akart elveszíteni, mert különleges vagyok. Aranyos volt tőle.

Amúgy egy borongós októberi nap van, ezért úgy döntöttünk, hogy átjön megnézni egy filmet. Nagyon sokat beszélgettünk az elmúlt hetekben, egyre közelebb kerültünk egymáshoz.
Sokat vagyunk együtt, nevetünk, szórakozunk.
De ha választanom kéne, még mindig Jennát választanám kettőjük közül.

Az időre való tekintettel befűtöttem a kandallóba, majd két pokrócot is elhelyeztem a nagy beszélgetéshez.

Már javában kezdtem álmosodni, és beletörődni, hogy nem jön el, mikor ajtókopogásra lettem figyelmes. Jól tudtam, hogy ő az.
-Szia-nyitottam ki az ajtót, majd Bella teljesen átfagyott karjaival átölelt.
-Bocsi, hogy késtem, odakint nagyon rossz az idő-mondta, majd levette kabátját és besétált a nappaliba.
-Semmi baj, gyere ülj le.
-Milyen kellemes itt-válaszolta, majd törökülésbe helyezkedett a kanapén, én pedig rátettem a pokrócot.
-Kérsz valamit?-kérdeztem, majd a konyha bejáratára mutattam.
-Hát valami meleg ital jól esne-mondta, majd megfordultam és kimentem a konyhába.

Bella szemszöge
Elég későn lettem kész, tudtam jól, hogy Zayn azt hiszi, már nem is jövök, de csalódnia kellett. 
Egész jó lett a viszonyunk, szeretném újra elcsavarni a fejét... azt kell, hogy mondjam: jó úton járok.
Miközben a forrócsokit kezdte el készíteni, elkezdett csörögni a telefonja.
Ránéztem, a kijelzőn pedig Jenna neve villogott.
Szóval ő az a lány, akiről mesélt.
-Haló?-szóltam bele a telefonba.
-Szia. Zayn?
-Szia, nem. De te ki vagy?-próbáltam halkan beszélni, hogy Zayn még csak véletlenül se hallja meg.
-Jenna vagyok. Egy régi barát. Vagyis nem régi, meg nem is igazán barát. De kivel beszélek amúgy?
-Én... öhm a barátnője vagyok, Bella.
-A kicsodája?
-A barátnője. Szóljak neki, hogy kerested?
-Öhm, nem. Nem kell, köszi.
-Jó, akkor szia. Minden jót-mondtam, majd letettem a telefont.
Ez elintézve. Sokkal könnyebb volt mint azt gondoltam. Többet biztos nem fog róla álmodozni, Jenna meg soha többet nem fogja őt keresni.
A telefonjába a naplófájlokba mentem, majd kikerestem a mai dátumokat.
-Öhm.papapapapa. Jenna. Törlés.
Oké, ez is elintézve. Még csak sejteni sem fogja, hogy kereste őt.
-Nem csörgött a telefonom?-jött be Zayn két bögrével a kezébe, közben én eldobtam a kanapé másik végébe a telefont.
-Nem-mosolyogtam.
-Akkor biztosan rosszul hallottam-válaszolta, majd leült mellém, kezembe adta az egyik bögrét és kezdetét vette egy hosszú... túl hosszú este.

Harry szemszöge
Talán a legszebb heteket éljük Emmával.
Mióta kijött a kórházból, el sem szakadunk egymástól és jobban vigyázok rá mint valaha.
Megijedtem, hogy elveszítem őt, azóta tudatosult bennem, hogy mennyire is fontos.
A napunkat azzal töltöttük, hogy elmentünk vásárolni, aztán beültünk moziba, és a nap zárásaként elmentünk vacsorázni.
Aztán egy romantikus kis séta vette kezdetét, London utcáit bebarangolva.
-Annyira szeretlek-suttogta a fülembe Emma, miközben leültünk egy padra.
-Én is szeretlek, Emma. Nagyon-mosolyogtam.-Csukd be a szemed.
-Miért?-kérdezte huncut mosollyal, majd kezét combomra rakta.
-Meglepetés-kacsintottam.
-Remélem nem akarsz semmivel leönteni meg ilyenek...-nevetett.
-Dehogyis. Na de csukd már be a szemed.
A kabátzsebembe nyúltam, és a kezemre helyeztem egy medált.

-Oké, kinyithatod.
Emma csak bámulta a medált, kezét szája elé kapva, de nem szólt semmit. Aztán tekintetét az én tekintetembe fúrta, és egy könnycsepp csordult ki szeméből.
-Ez gyönyörű. Váó Harry, ez az aranynyaklánc ezzel a medállal egy vagyon lehetett.
-Neked mindent. A szív másik fele pedig nálam van. És tudnod kell, hogy örökre viselni szeretném. És azt szeretném, ha örökre nálad lenne a másik fele, és te is hordanád.
-Örökre, Harry-válaszolta, majd megcsókoltam és ölelkezve elindultunk hazafelé.

Niall szemszöge
Rékával volt egy kis vitánk... pontosabban nem kicsi.
A szakítás szélén állunk.
Már külön alszunk két napja, ami számomra kínzás, hiszen egy ujjal sem érhetek hozzá.
-Bocsi,-jött be a szobába, megzavarva gondolataimat-csak itt hagytam a táskám.
-Hová készülsz?-ültem fel, majd ránéztem.
-Mintha annyi közöd lenne hozzá.
-Mi a bajod Réka? Vagy nagyon jó kedved van és majd kicsattansz az örömtől, és van mikor utálsz mindenkit és flegmázol. Mond el... mond el, hogy mi a baj és akkor alkalmazkodhatok a hangulatváltozásaidhoz. 
-Semmi nincs Niall-mondta, majd nyelt egyet és üveges tekintettel rám nézett.
-Márpedig addig nem engedlek el, míg el nem mondod, hogy mi a baj-válaszoltam, és próbáltam megfogni a kezét, aminek az eredménye annyi lett, hogy kiömlött a táskája.
-Nem hiszem el, köszi Niall-húzogatta szemöldökét, majd lehajolt, hogy felszedje a dolgait.
-Segítek.
-Nem kell, hagyd.
Miközben próbálta megakadályozni, hogy pár dolgot felszedjek, a kezembe akadt egy doboz.
Pontosabban megnéztem, és azt hittem helyben rosszul leszek.
-Réka... mi... ez?-kérdeztem a szavakat tagolva.
-Öhm...-hunyorgatott, de szemeivel csak a padlót bámulta, száját kinyitotta, de semmi hang nem jött ki rajta.
-Réka ez egy terhességi teszt?! Csak nem...?
-Nem tudom Niall...