6.fejezet~3.rész

Sziasztok!
Wow, 74.000?! Jézusom... nagyon-nagyon szépen köszönöm!
Nagyon közelítünk a 100.000 felé. Van olyan, mikor egy nap akár az 1200-as látogatottságot is átlépjük. Számomra nagyon nagy dolog. Köszönöm!:)
Leírtam a gondolataimat a Directionerségről... teljesen egyéni vélemény, akinek van kedve és ideje, az olvassa el.:) http://onedirectionforever-dalmii.blogspot.hu/p/one-direction-gondolatok.html
Na de nem húzom az időt, itt az új rész.
Ja igen, majdnem elfelejtettem. Mostantól mozgóképekkel próbálom színesebbé tenni a részeket. Írjátok le, hogy ez maradjon, vagy ne.:)
Puszi:Dalmii xx

Emma szemszöge
Reggel van... egy újabb nap.
Nem mondhatnám, hogy jó idő van odakint... olyan őszies, szomorkás. Ez igazából levinné a hangulatom, de az időjárás kit izgat, mikor álmaid férfija alszik melletted, édesen szuszogva?!
Az este Harryvel egy kicsit többet ittunk a kelleténél, de számot tevő részben nagyon jól éreztük magunkat. Most veszem észre, hogy ruhában aludtunk el... ez mondjuk nem túlzottan izgat. 
Annyira imádom őt. Minden percet vele töltenék, ha lehetne.
-Jó reggelt édes-mondta, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
-Neked is-válaszoltam fejemet az ő irányába döntve.
-Hogy aludtál?
-Nagyon jól. És te, Harry?-kérdeztem, majd csak mosolyogni kezdett.
-Ki az az ember, aki ha melletted alszik, ne ébredne úgy, hogy nem boldog? Imádlak-válaszolta, majd ujjaimat kezdte el piszkálni.

Egy mosollyal viszonoztam a gesztust, majd gondolatok törtek ki belőlem.
-Harry gondolkoztam... nagyon hiányzik Hilary-suttogtam, majd az ágy szélére ültem.
-Nekem is hiányzik... és hidd el, nem csak mi vagyunk így vele. De nem tudunk mit csinálni-válaszolta, majd átölelt.
-Valamit tennem kell.
-Mégis mit? Kiásod a sírját?
-Harry... ez nem volt jó poén-válaszoltam, majd elkezdtem a szekrényemben turkálni.-Muszáj megtudnom...
-Mégis mit?-érdeklődött Harry.
-Azt, hogy Adam miért ölte meg őt...
-Úgy érted...?
-Igen. Bemegyek a börtönbe, és szembe nézek a félelmemmel. Beszélni fogok Adammel.

Zayn szemszöge
Csak gyötörtem egész éjszaka magamat. Beszélnem kell Jennával. Muszáj tisztáznunk mindent.
Igazából megrettentem, hogy úgy néz ki, elveszíthetem.
Próbáltam őt hívogatni egész reggel, sms-ek ezreivel bombáztam.
De semmi válasz. 

Egy jelentéktelen reggeli után a kanapén múlattam az időt, tévénézéssel, mikor megcsörrent a telefonom.
Lassan utána nyúltam és felvettem.
Mikor meghallottam Jenna hangját, felugrottam és izgalmamban azt sem tudtam mit csináljak.
-Jenna?
-Zayn csak annyit akarok mondani, hogy egy napra visszamegyek Londonba, a maradék cuccaimért. Szeretnék neked adni valamit. Légy olyan szíves és fél 3-ra gyere a gettó déli részére a harmadik sikátor lépcsős részéhez. Szia-mondta, majd letette a telefont.
Időt sem adott, hogy megszólaljak, csak beszélt és beszélt.
Mégis annyira jó volt hallani a hangját... kíváncsi vagyok mit akarhat adni.
Amint az órára pillantottam, elkerekedtek szemeim. Már 2 óra van.
Gyorsan felrohantam az emeletre, majd 5 perc alatt lezuhanyoztam és magamra tekertem a törölközőm, amint kiléptem a zuhany alól.
A szobába érve felöltöztem. Egy kék kockás inget vettem fel, alá sima fekete pólót és farmert. Fújtam egyet a kedvenc parfümömből magamra, majd hajamat egyszerű mozdulatokkal megcsináltam.
A nappaliba érve felkaptam a bakancsomat és a bőrdzsekit, majd kilépve az ajtón szinte rohanni kezdtem.
Nagyon hideg volt, én pedig csak futottam és futottam.
Elértem a keleti gettó déli szélét, majd az órára pillantottam. Teljesen oké, még van 5 percem.
Aztán kikerestem a helyet. Ez az, amiről beszélt.
-Késtél, Malik-szólt, majd a fal mellett csusszanva bementem lépcsőkhöz.
A falnak háttal álltam, ő velem szemben.
-Jó látni-mondtam, majd mélyen a szemébe néztem.
-Téged is-hajtotta le a fejét.-Ami azt illeti... szóval hiányoztál nagyon.
-Te is nekem, Jenna.
-Csak tudod... nem is tudom mi ütött belém. Soha nem voltam az a lány, aki fut a pasik után. Egyszerűen ha hagynak engem elmenni, akkor igazából inkább gyötröm magam, minthogy én alázkodjak meg. De nálad valamiért mást érzek. Ne kérdezd, nem tudom miért.
Csak néztem azt a gyönyörű csillogó szemeit, majd eszembe jutott az egész találka lényege.
-Nem úgy volt, hogy adni akarsz valamit?
-De, igen. Viszont el kell előtte mondanom valamit. Zayn mi soha többet nem fogunk találkozni. Maximum, ha valami nagyon őrült ötletet ki nem találunk, amit erősen kétlek. Kérlek... kérlek ne haragudj... megadom, amit szeretettem volna-válaszolta, majd egy hirtelen mozdulattal ajkait az én ajkaimra nyomta.

Nem tudtam hirtelen mit kellett volna tennem.
Másodpercek, percek, órák, napok... azt sem tudom, hogy menni idő telt el, csak éltem a pillanatnak.
Éreztem, ahogy könnycsepp folyik le az arcán.
-Sajnálom Zayn, mennem kell-nézett fel rám könnyes szemekkel.
-Kérlek, ne hagyj el-válaszoltam, majd kezeimmel megfogtam arca két oldalát, és nagyujjaimmal letöröltem könnycseppjeit.
Jó néhány másodperc eltelt, majd erősen hunyorgatni kezdett, minek eredményeképpen egyre több könny talált magának utat.
-Sajnálom-válaszolta, majd kezeimet levette arcáról, és elkezdett futni.
Próbáltam utána rohanni... de nem ment. Mikor meglátta, hogy követem, kezeit felemelve egy szívet mutatott a levegőbe.
Aztán visszafordult és csak futott és futott. Távolban körülrajzolódó alakját egyre halványabban láttam már.
Nem akarom őt elveszíteni... nekem tényleg szükségem van rá.