6.fejezet~9.rész

Sziasztok drágák! 
Úgy döntöttem, hogy létrehozok egy csoportot, a blog első csoportját!
http://www.facebook.com/groups/556358791041763/ (ha nem jó a link, másoljátok simán, vagy írjatok rám facebookon.:))
Itt a link, kérlek titeket, hogy MINDENKI CSATLAKOZZON, aki legalább egy picit is szereti a blogot. :)
Szeretném, ha ti is közzétennétek, amit csak szeretnétek, nem szeretném, ha kihalt lenne a csoport.
VISZONT!:
-Blogot majd egy külön létrehozott dokumentumban lehet berakni, hirdetni, ha új rész van ne rakjátok ki, mivel ez is egy blogos csoport. :D
Remélem jól fogjátok ott érezni magatokat, és kérlek titeket, hogy legyetek aktív felhasználók. :)
Puszi:Dalmii xx
Itt az új rész, élvezzétek, jó olvasást!:

Harry szemszöge
Fejemben a gondolatok össze-vissza kavarogtak.
-Tessék?-nyeltem egy nagyot, majd visszaestem az ágyra. A földön találtam egy pontot és szüntelenül csak azt néztem.
Ettől az egyetlen egy szótól féltem egész idő alatt, amióta Emmával együtt vagyunk. Ettől az egyetlen egy szótól!
-Jól hallottad. Nem szeretlek-válaszolta, könnyei szüntelenül folytak le arcán.
-De-bólogattam.-Tudom, hogy szeretsz, Emma. Érted? Érzem-válaszoltam, majd közel csúsztam hozzá és megfogtam mindkét kezét.
Arcáról letöröltem a könnycseppeket, majd mélyen szemébe néztem. 
-Mond a szemembe, hogy már nem szeretsz. Akkor elhiszem-suttogtam.
-Harry... én...
-Jó próbálkozás Emma. Tudom, hogy szeretsz. 
Percekig csak bámultuk egymást, majd két kezemet gyengéden arcára csúsztattam, és szemeimet becsukva próbáltam közelíteni felé... aztán megcsókoltam.
Az elmúlt két év történései jutottak eszembe, és az, hogy mennyire szerettük egymást. Az első csóktól az utolsóig minden együtt töltött pillanatra pontosan emlékeztem. 
MINDENRE!
A tetoválás a csuklómon, az átbeszélgetett éjszakák, az emlékezetkiesés...
-Harry... kérlek, ne nehezítsd meg a dolgom-mondta megszakítva csókunkat. 
-Miért nehezítem meg? Szeretsz, nem? 
-Harry menj már el. Nem szeretlek, nem érted meg?
-Nem fogok elmenni-válaszoltam és megpróbáltam megölelni őt.
-Akkor majd én elmegyek! Értsd már meg, hogy vége! Ennyi volt-fejezte be, majd könnyezve kirohant az ajtón, ami hatalmas zajjal csapódott be.
Hátradőltem az ágyon és azon gondolkoztam, hogy vajon hol rontottam el...

Louis szemszöge
Ejha, ez aztán a családi perpatvar. 
Elég durva itthon a helyzet, inkább máshol ünneplünk most és próbáljuk elfelejteni ezeket a dolgokat. 
-Jól van gyerekek, készen vagytok?-kiáltottam el magam a nappali közepén.
-Persze-válaszolta Liam, miközben átkarolta Danielle-t és egy puszit nyomott a homlokára. 
Elindultunk, és pont mikor az ajtóban álltam, eszembe jutott, hogy az igazolványaimat az emeleten hagytam. 
-Egy pillanat srácok, még felugrok valamiért-mondtam, majd kettesével szedve a lépcsőfokokat felrohantam.

Elég durva látvány fogadott.
Emma zokogva rohant ki a szobájukból, és a földre csúszott az ajtónak támaszkodva.

-Emma, minden rendben van?-futottam oda hozzá, és segítettem neki felállni.
-Persze, minden a legnagyobb rendben-válaszolta, próbálta magát hirtelen rendbe szedni és úgy tenni mintha tényleg jól lenne.
-Biztos? Ne maradjunk itthon veled?
-Ugyan, Louis ne viccelj már, tényleg minden oké-válaszolta.-Csak ölelj meg-folytatta suttogva.
-Na gyere ide-mondtam, majd a karjaim közé húztam. Egész teste remegett, miközben egyfolytában sírt. 
Pár perc múlva eltolt, és bólintott egyet.
-Köszönöm-mosolygott.-De most már siess a többiekkel-folytatta.
Egy puszit nyomtam könnyekkel teli arcára, majd lefutottam a lépcsőn, és végre elindulhattunk. 

Niall szemszöge
Miután ezt a váratlan bejelentést megtettük és Emmáéknál lezajlott ez a zavaros beszélgetés, jobbnak látták a többiek, ha nem itthon folytatják az ünnepet. 

Rékával szépen lassan összepakolásztunk, elmosogattunk, átöltöztünk és egy nagy tál fagyival és popcornnal befeküdtünk a kanapéra majd valami ismeretterjesztő filmet kezdtünk el nézni a halak evési szokásairól. 
-Niall, kérdezhetek valamit?-ült fel Réka aggódó tekintettel a kanapén, majd felém fordult.
-Persze, édes-válaszoltam, majd megsimítottam az arcát.
-Biztos jó öltet ez a gyerek? Tényleg szeretnéd? Még nem késő változtatni ezen, Niall.
Csak néztem őt, artikulált beszédét, hatalmas szempilláit, apró gödröcskéit, és gyönyörű, mellig érő göndör haját.
-Életem legjobb döntése-válaszoltam, majd egy puszit nyomtam az arcára.
-Ha te ezt szeretnéd édes, akkor én is-mosolygott.-Viszont picit fázok, nem hoznál le nekem egy takarót?
-De, persze-bólintottam, majd felszaladtam a lépcsőn és benyitottam a szobánkba.
Felvettem az ágyról Réka kedvenc, lila takaróját, és mikor indultam volna lefelé, a fürdő felé pillantva megláttam, hogy résnyire van nyitva az ajtó és Emma a földön ülve telefonál.
Mikor közelebb mentem, pár szót sikerült elcsípnem abból, amit beszélt.
-Megtettem. Állítsd le a merényletet, Adam.