6.fejezet~7.rész

Sziasztok!
Bocsánat, hogy ilyen későn, de itt a megígért új rész!
Remélem tetszeni fog!:)

És ezt a két blogot is nézzétek meg, két csodálatos lány írja és nagyon ügyesek!:
http://lucytomlinsonwith1d.blogspot.hu/
http://serespatrii.blogspot.hu

És amit még mondani akarok... az az, hogy remélem tudjátok, hogy TI adtok nekem erőt a rossz pillanataimba, és csak nektek köszönhetem ezt, ahol most tartok!
Nagyon szeretlek titeket, köszönök mindent! 
Élvezzétek az új részt, jó olvasást.
Puszi: Dalmii xx

Zayn szemszöge
Legalább egy hónapja semmi hír nincs Jennáról.
Bár ő biztosan tovább lépett, és már el is felejtett.
Nekem azonban ez nem megy. 
Annyira megkedveltem őt, hogy még... még akár egy kapcsolatot is képes lettem volna vele elképzelni. Nem akartam, hogy azt higgye, hogy én is csak olyan szokásos "szoknyavadász" vagyok, és csak egy éjszakára, maximum pár napra kellett volna nekem.
Mert ez nincs így.

Ahogy most így látom a többieket, hogy mennyire boldogok, hogy van nekik valaki, akit szerethetnek, ölelgethetnek, puszilgathatnak és mindent elmondhatnak nekik, nagyon rossz érzés fogott el, ezért úgy döntöttem, hogy jobb lesz ha felmegyek a szobámba és leveszem magamról ezt az ünnepi maskarát.
A hiányomat aligha fogják észre venni, nekem most pedig jobb a magány.
Összepakoltam gondosan a ruháimat, majd mikor pakoltam el, egy fénykép esett lassan a földre.
Lehajoltam, és ahogy megláttam, térdre rogytam és arcomat a kezembe temettem.

-Annyira hiányzol-suttogtam, miközben egy könnycsepp tört magának utat szemem sarkából.
Pár percig tartottam ezt a pozíciót, de erőt vettem magamon, és az ágy széléig vonszoltam magam, majd leültem.
A fényképet nézegettem, legalább fél órán keresztül, mikor halk kopogást hallottam az ablakomon.

Lassan odasétáltam, és kinyitottam.
-Jenna-kiáltottam fel, mikor megláttam őt.-Hát te mit keresel itt?
-Hiszen szent este van, Zayn. Hoztam neked ajándékot-mosolygott.
-Várj, most én álmodok?-kérdeztem szemöldökömet felhúzva.
-Nem-húzta mosolyra száját, és arcán megjelentek a kis gödröcskék.
-Hát akkor mért az ablakon jöttél?
-Nem akartam semmit megzavarni... tudod azt hittem, hogy nem leszel itt, és csak úgy itt hagyom neked ezt az ajándékot... azt hittem a többiekkel vagy lent a nappaliba-folytatta  és közben az ajándékot felém nyújtotta.-De kérlek csak akkor bontsd ki, ha már elmegyek.
-Jenna ugye nem akarsz most elmenni? Kérlek, maradj még. Csak egy kicsit-kérleltem, majd gyengéden megfogtam a karját és leültünk az ágyra.
-Csak a rokonok miatt jöttünk vissza most Londonba. De nem költözünk vissza.
-Kezdtem reménykedni-válaszoltam fejemet lehajtva, mire Jenna államat megfogta, fejemet felemelte és tekintetét az enyémbe fúrta.
-Hiányzol Zayn-suttogta.
Azt hittem rosszul hallok. Már magába az nagyon hihetetlen, hogy Jenna itt van a szobámba, de hogy még hiányzok is neki... ezt soha nem gondoltam volna.
Olyan volt, mintha az egészet álmodnám.
Azt hittem, hogy végleg elköltöztek, az itteni rokonaikról mondjuk soha nem is beszélt.
Csak élni akartam a pillanatnak, a perceknek, hogy itt van velem.
Annyira jó újra érezni a közelségét.
Ez olyan, mint mikor valaki annyira hiányzik neked, hogy akármit megtennél azért, hogy újra vele legyél. És nekem bejött. 
-Nekem is hiányzol...-válaszoltam egy bólogatás keretein belül.
Arcunk vészesen közeledett egymás felé, nem tudtam megállni, de nem is akartam.
A pillanat műve volt az egész, mégis annyira élveztem.
Ajkait gyengéden súroltam ajkaimmal, aztán megcsókoltam, mire ő mellkasomra téve kezeit hátrahőkölt. 
-Nem szabad...-suttogta, miközben kezeit a tarkómra rakta és homlokát az enyémnek támasztotta.
Nem érdekelt mit mond, csak meg akartam őt csókolni újra és újra.
Hiába kért meg, én nem lassítottam a tempón, de ő is belement a játékba.
Hirtelen azon kaptam magam, hogy se rajtam se Jennán nincs póló.
-Zayn kérlek, hagyd abba. Nem bírok neked ellenállni, de... de nem szabad-súgta bele a csókunkba.
-Akarlak Jenna... soha, senkit nem akartam még ennyire-válaszoltam, de egy percre sem szakadtunk el egymástól.
Hátradőltünk az ágyon, folytatva amit előbb elkezdtünk.

Egyszer csak azt vettem észre, hogy Jenna lelök magáról, felpattan, és elkezdi megigazgatni a haját, aztán szépen lassan elkezd felöltözni.
-Most mi a baj?-kérdeztem, miközben az ágy szélére ültem.
-Zayn... ez a valami... amit érzek irántad...-több másodperces szüneteket tartott a mondatrészek között, ami úgy hatott, mintha valami olyanról beszélne, amit ő se tud pontosan meghatározni.-Túl erős! Sokkal erősebb mint én... és fogalmad sincs, hogy mennyire kívánlak-válaszolta, közben elpirult, de már a kabátját vette vissza magára.
Én csak csendben ültem és vártam, hogy vajon most mi lesz...
Nem akartam, hogy elmenjen. Szerettem volna, ha örökre velem marad. 
Mindig is úgy képzeltem, hogy ha visszatér, akkor már soha senki nem veheti el tőlem.
Azt hiszem Hilary halála után senki iránt nem éreztem még ilyet.
-Mennem kell, Zayn-mosolygott, miközben az utolsó gombot is begombolta a kabátján.
-Nem mehetsz így el-mondtam, majd odamentem hozzá és kezemet végigsimítottam tökéletesen sima arcán.-Mond el, hogy mi a baj. Kérlek.
-Zayn... sajnálom... tudom, hogy el kellett volna mondanom... de nekem van barátom.

Emma szemszöge
A földbe gyökerezett a lábam. 
Bármerre néztem, csak meglepett arcokat láttam, akik hol Harryt, hol engem bámulnak.
-Harry én nem is tudom mit mondjak-szökött ki szavanként a mondat.
Jobbat nem tudtam mondani, egyszerűen még a nevemet is elfelejtettem.

Aztán szépen sorjában minden eszembe jutott és kérdések kezdtek kirajzolódni a fejemben.

Múltkor mért hagyott cserben?
Ha egyszer megtette, máskor is meg fogja tenni?
Ha nagyobb bajban leszek, akkor sem fog mellém állni?
Kellek én egyáltalán neki?
Szüksége van rám? 

Az, ahogy Harry ott hagyott a kávézóba azon a novemberi napon és aztán hetekig hozzám se szólt. Most pedig előáll egy ilyennel... nem volt részéről a legjobb döntés.
Alaphelyzetbe megbolondultam volna az örömtől, de így nem volt túl hatásos.
Míg nekem különböző dolgok kavarogtak az agyamban, jó pár perc eltelhetett, gondolatmenetemből Liam figyelemfelkeltő köhintése zökkentett ki.
Mélyen belenéztem Harry szemébe, és egyből tudtam mit kell tennem...
-Edd meg ezt a rohadt gyűrűt, Styles-vágtam rá és kiviharoztam a szobából...