6.fejezet~6.rész

Sziasztok drágák!:) 
Rengeteg levelet, hozzászólás és kérdést kaptam azzal kapcsolatban, hogy nagyon jó a blog, és egyáltalán lehet-e számítani következő részekre?!
A válasz nagyon egyszerű: IGEN! 
Nagyon sok szeretettel köszöntöm az új olvasókat, aki felzárkózott haladhat a többiekkel, aki még csak most kezdte elolvasni a blogot az majd idővel felzárkózik.:)
Nagyon szépen köszönöm az eddigi támogatást!
Itt van az új novella is, olvassátok :http://onedirectionforever-dalmii.blogspot.hu/p/harmadik-novella.html
A következőkben minden részt 20+ hozzászólás után hozom!:)
Mindenkinek nagyon boldog és sikerekben gazdag új évet kívánok!:)
Remélem tetszeni fog a mostani rész is és nem okozok csalódást!:)
Puszi:Dalmii xx

Réka szemszöge
Szent este van, december 24-e.
Közös ebédelést, illetve vacsorát tervezünk a többiekkel, ezért most mindenki elfoglalta a saját kis szobáját és elkezdett készülődni.
-Réka-szólt Niall, mögém sétált és egy lágy csókot lehet a nyakamra.-Elmondjuk nekik most?-folytatta, majd magával szembe fordított.
Kezeimmel két oldalról megfogtam az állát, majd mélyen szemeibe néztem.
-Készen állsz? Illetve... készen állunk erre?
Ő csak mosolygott, mire egy apró puszit nyomott a homlokomra.
-Igen, együtt mindenre képesek vagyunk.

Tovább folytattam a készülődést.
Miután lezuhanyoztam, megszárítottam a hajam, és a kedvenc bordó körömlakkommal kifestettem a körmöm, a ruháim között kezdtem el kutakodni.

-Azt hiszem ez jó lesz-fordultam a kedvenc fehér ruhámmal Niall felé, aki már majdnem elaludt a nagy várakozásba.

Réka ruhája

-Na gyorsan vedd fel, utána lemegyünk a nappaliba-kacsintott.
Gyorsan magamra kaptam a ruhát, egy rózsaszín övet felkötöttem és hozzá való rózsaszín platformos cipőt vettem fel és masnis hajpántot tettem.
-Gyönyörű vagy-suttogta Niall, megpuszilt és együtt lementünk a nappaliba.

Már mindenki ült a kanapén, az ajándékok pedig a gyönyörű karácsonyfánk alatt hevertek. Úgy látszik mindenki csak ránk várt.
Danielle egy bordó ruhát viselt, fekete magassarkúval, ami határozottan nagyon jól állt neki.
Eleanoron egy kék térdig érő selyemruha volt, fekete masnis kötővel és a ruhához illő kék cipővel.
Emma egy barna testhez simuló ruhát viselt amihez arany cipőt vett fel.
Gyönyörűek voltak mind a hárman.
A pedig fiúk öltönybe voltak, elég szokatlan így látni őket.
Ami nagyon meglepett, hogy Harry és Emma a kanapé két végén ültek, a lehető legtávolabb egymástól.
-Szóval akkor kezdem én-szólalt meg Eleanor vigyorogva, majd mindenki átadta az ajándékát egymásnak.
Senki sem bontotta ki a meglepetéseket, csak leültünk a gondosan megterített ünnepi asztalhoz, amin volt halászlé, csirke, mindenféle sült húsok, rántott húsok köretekkel.
-Emma-szólalt meg Danielle.-Most mi van veletek?
-Már nem vagyunk együtt-vágta rá Harry egy köhintés keretein belül.
Furcsa volt, hogy meg sem várta Harry Emma reakcióját, ami persze a lánynak nagyon rosszul esett, láttam, hogy könnyeit alig tudta visszatartani.
Pár perces rideg csend állt be, amit Niall szakított meg hangos csámcsogásával. 
Ekkor úgy éreztem, hogy itt az idő.
-Szeretnék... illetve szeretnénk valamit bejelenteni-mondtam, miközben a szívem majd ki ugrott a helyéről. 
-Hallgatunk-válaszolta Liam nagy mosollyal.
Felálltunk az asztaltól Niallel, a szívem egyre hevesebben vert, azt hittem, hogy mindjárt rosszul leszek.
-Szóval...-kezdtem el a nagy bejelentést, de mivel Niall látta, hogy nem vagyok egészen jól, átvette tőlem a szót.
-Szóval azt szeretnénk mondani, hogy nagy változás következik be az életünkbe, amit igazából nem terveztünk-mondta megvakarva a tarkóját és rám nézett, mire bólintottam.
-Na, mondjátok már-türelmetlenkedett Eleanor.
-Réka babát vár-nyögte ki Niall, mire mindenki ledöbbent arcokkal figyelt ránk, legalább két percig.
-De hát ez csodálatos-mondta Danielle nagy mosollyal, felugrott és megölelt mindkettőnket.
A többiek is így tettek, mindenki örömmel fogadta a hírt.
-Nem hittem volna, hogy te leszel közölünk az első-mondta nevetve Liam Niallnek, majd lepacsiztak és megveregették egymás hátát.
Láttam Niall arcán, hogy mennyire megkönnyebbült, persze én is.
A nagy hangzavar közepette Harry köhécselésére lettünk figyelmesek.
-Figyelem, emberek. Ha már így összegyűltünk, és mindenki ilyen őszinte, nem szeretnék előletek eltitkolni semmit-mosolygott, majd Emmához sétált utat törve közöttünk, letérdelt elé, és folytatta.-Emma nagyon szeretlek. Lennél a feleségem?