6.fejezet~5.rész

Sziasztok drágák!:)
Két hete már, hogy nem hoztam új részt, amit tényleg nagyon sajnálok, de nagyon kevés időm van, vagy nagyon fáradt vagyok, remélem megértitek és elnézitek nekem. 
A szünetben, ami nálunk 21-étől lesz, próbálok igyekezni, és több részt hozni majd, azon kívül pedig hetente.
Ezenkívül egy versenybe kezdtem barátnőmmel, hogy kinek lesz meg előbb az 1000 kérdés és 500 lájk ask-on... nos nem haladok túl jól.

NAGYON-NAGYON hálás lennék, ha kérdeznétek.:) 
http://ask.fm/vargadalma

Ebben a részben is csak Emma-Harry részt hozok, hogy ez így le legyen zárva, vagyis na, értitek. Következő részben újra várhatóak más szemszögek!:) 
Jó olvasást, puszillak titeket!:)
Dalmii xx

Emma szemszöge
Csak magamat hibáztathatom... ha nem hajt a kíváncsiság, most nincs ez. A szerelmem életéért kell küzdenem, pontosabban 300.000 dollárt gyűjtenem, igen csekély idő alatt. Ötletem sincs, honnan szedjek össze ennyi pénzt.

Eszembe jutott elég sok lehetőség.
Raboljak ki egy bankot? Fosztogassak? Kéregessek? 
Aztán rájöttem, hogy igen, ezeket is megtenném, ha Harry életéről van szó.
Muszáj neki elmondanom, hiszen ha utána jön rá, hogy az életével játszottam, nem lesz belőle semmi jó.
Viszont rossz előérzetem van azzal kapcsolatban is, hogy mi lesz, ha most mondom el neki.
Két lehetőség van:
1.azt mondja, hogy együtt megoldjuk, és minden rendben lesz;
2.felkapja a vizet és úgy eltűnik, hogy többet nem látom őt.
Akkor pedig küzdhetek egy olyan emberért, akiről azt sem tudom, hogy hol van és...
Jó, jó, nyugi Emma azért még ez nem történt meg, és reményeim szerint nem is fog.
Nélküle nem lennék... nem lenne értelme az életemnek.
Nem akarom őt elveszíteni és nem akarom, hogy azt higgye, nem gondoltam bele ennek a következményeibe.
Nem lehet semmi baj, hiszen teljes szívemből szeretem őt, és a szerelmünk mindennél erősebb.

Nyeltem egy nagyot, letöröltem a kicsöppenő könnyemet, a vállamra akasztottam a táskámat és elindultam az ajtó felé, onnan pedig egyenesen a börtön kapujáig mentem. 

Elmondjam Harrynek? Akkor baja eshet...
Ne mondjam el Harrynek? A helyzet akkor is ugyan az...

Ezekkel a gondolatokkal indultam haza, de csak vonszoltam magam, ezért fogtam egy taxit. 
-Kérem vigyen a..-gondolkozni kezdtem. Hova menjek?
-Igen?
-A... öhm...-megfogtam a fejem és próbáltam nem elsírni magam.
-Hölgyem, minden rendben van?
-Persze. Kérem vigyen a főtérre.
-Rendben-mondta, majd a kormányhoz fordult, én becsuktam az ajtót és elindultunk.
Menet közben elkezdett szakadni az eső. 
Imádtam nézni, ahogy az ablakon folynak le a vízcseppek, az egész aprók és a nagyobbak is, majd együtt folytatták útjukat.

Olyan, mint egy szerelmespár története. 
Mindketten máshonnan jönnek, aztán útjuk valahogy egybefonódik, valami véletlen folytán... pont az ő kettejük útja... és együtt folytatják tovább, míg fel nem száradnak. 

Mikor megérkeztünk gyorsan kifizettem a fuvart, és kiszálltam.

Szerettem esőben sétálni. Senki nem látta, hogy sírok.
Úgy éreztem, hogy nem bírok menni, a lábaim összecsuklanak és a földön fogok pár másodpercen belül feküdni.
Nem, Emma. Te erős vagy.
Ezt a mondatot ismételgettem minden egyes lépésnél.

Felhívtam Harryt, hogy jöjjön a szokásos kávézónkba. Muszáj valakinek elmondanom.
Elég furcsán néztek rám az emberek, mikor szétázott ruhában, teljesen elfolyt sminkkel, össze-vissza álló hajjal lépkedtem végig az előkelő étterem folyosóján.
Leültem az egyik asztalhoz, és vártam.
Közben gondolataim egyre csak kínoztak és kínoztak. Azt hiszem az őrület szélén állok.
-Emma-üdvözölt Harry, majd leült velem szembe, levette kabátját és megsimította az arcom.-Hogy nézel ki? Mi volt a börtönben? Minden rendben van?
Csak bámultam őt, majd miután gondolataimat nagyjából sikeresen összeszedtem, megszólaltam.
-Minden rendben van... vagyis azért hívtalak, mert mondanom kell valamit, Harry-a sírás fojtogatott, úgy éreztem, hogy képtelen vagyok megszólalni.
-Jézusom, megrémisztesz Emma. Mond már, mi történt?
Egy könnycsepp csordult le az arcomon.
-Mindent elrontottam Harry. Nem lett volna szabad bemennem oda...
-Emma kérlek mond már-emelte tekintetét könnyektől ázott arcomra.
-Tudnod kell, hogy mindennél jobban szeretlek. És soha az életben nem kevertelek volna téged ilyen ügybe.
-Emma...
-Jó, akkor kimondom...-néztem szemeibe-miattam lettél halálosan megfenyegetve. Miattam... csakis én tehetek róla, mert bementem oda. Annyira sajnálom.

Harry csak rezdüléstelen arccal nézett rám...
Kezemmel megpróbáltam felé közelíteni, de ridegen eltávolodott tőlem.
-Ezt nem hiszem el-meredt maga elé, közben fejét rosszallóan rázta.
Egyre több könnycsepp folyt le az arcomon. Már lassan azt sem értem, hogy honnan jön belőlem ennyi víz, hiszen az elmúlt hónapokban többet sírtam, mint egész eddigi életemben. De ha jól belegondolok, magamnak okozok minden problémát. 
-Had magyarázzam meg, kérlek.
-Tudod mit? Most kurvára hagyj békén, bocs, gondolkoznom kell-válaszolta, majd felkapta a kabátját és kiviharzott az étteremből.
Nem tudtam, mit kéne cselekednem, ezért felálltam az asztaltól utána ordítottam, abban a reményben, hogy esetleg visszafordul.
-Kérlek, csak most ne hagyj itt Harry! Szükségem van rád!