II. évad - A kezdet

 Napjainkban - Emma szemszöge
 Mesélhetnék... rengeteget.
Az elmúlt egy évben rengeteg minden történt velünk. Volt, hogy csókok röppentek, vagy pofonok csattantak, dúltak szerelmek, majd értek csúfosan véget. Voltak könnyek a szemeinkben, mosoly az arcunkon, de egy szót sohasem ismertünk - feladás.
Én Harryben találtam meg a nagy őt, Zayn még mindig Hilary oldalán boldog, Louis és Elenour szerelme szétszakíthatatlan, Niall és Liam pedig a szinglik csoportját gyarapítja. Nem mondom, hogy biztosan jó így nekik, de mint kiderült, még nem találkoztak olyan lánnyal, akivel családot alapítanának, vagyis ők ezt mondják. Szerintem meg, csak annyi az egész, hogy azok a lányok, akik mellettük voltak, vagy vannak, nem tudják, mire vállalkoznak. A turnék, az utazások, a rengeteg fellépés, a sikoltozó rajongók hada mindannyiukat meggyötörte, és vagy így, vagy úgy, de kiléptek az ő életükből. Tehát ők újra, vagy már megint, de szinglik.
Igazából lehet, hogy jobb is így. Még sohasem láttam őket ilyen felhőtlenül nevetni, és ha szemükbe nézek, látom, igenis élvezik a szabadság szárnyakat adó érzését.

El sem hiszem, Zayn élete legnagyobb lépésére készül... annyira furcsa, hogy ilyen gyorsan felnőttünk. Még előttem van, ahogyan öt évesen dobálom felé a labdát, és ő, mint gonosz fiútestvér a fejemre célozva üti vissza. Rég volt már.

Ülök a szobában, és orromat megcsapja a friss ruha illata. Felnézek, és látom ahogyan Hilaryre ráadják a gyönyörű fehér ruhát. Majdnemhogy könnycseppek csordulnak ki a szememből, hiszen annyira csodálatos, el sem tudtam képzelni, hogy valaha eljön ez a pillanat. A bátyám megnősül.
Zayn hat hónappal ezelőtt kérte meg Hilary kezét, előttünk, méghozzá a szülinapi buliján. Igazi meglepetés volt, hiszen senki sem tudott róla. Megható pillanat volt, amikor Hilary a nyakába ugrott, majd letörölte arcáról a könnycseppeket, és végül kimondta a bűvös szót, igen.

- Jó leszek így? - kérdezi Hilary, majd hátrafordult, és rám nézett.
Szemeiben láttam az izgatottságot, hogy mennyire fél, sőt már majdnem retteg attól, hogy valami rosszul sülhet el.
Felálltam a fotelből, és odaléptem hozzá. Az elől lógó hajtincseit a válla mögé igazgattam.
- Eszméletlenül szép vagy! - mondtam neki - Hidd el, hogy minden a legnagyobb rendben lesz!
Nyújtottam a karom, jelezve, hogy nyugodtan karoljon belém, amíg kiérünk a szobából.
Kint mindenki minket vár, pontosabban Hilaryt. Éreztem, hogy kezei remegnek. Kezébe adtuk a csokrot, ami csodaszép vörös rózsákból volt kirakva, díszítésül pedig fehér liliommal rakták körbe.

Eljött a pillanat. Egy lépés, és még egy, amikor már elengedem Hilary kezét, és átadom az édesapjának. Ő kíséri az oltárhoz.
Az esküvőt a házunk előtt tartjuk, azt hiszem ennél tökéletesebb helyet nem is találhattunk volna. A nap sugarai még az égen vannak, megcsillannak Hilary ruháján. A násznép feláll. Mindenki néma csendben, a menyasszonyra vár. Megszólal egy csodálatos dal, amit a szerelmespár választott ki, csak erre az alkalomra.

Zayn szemszöge
A szívem hevesen dobog. Még életemben nem izgultam ennyire. Míg Hilaryre várunk, végiggondolok mindent. Annyi rossz és jó dolog történt velünk, mégis itt vagyunk szerelemben, békességben, együtt. Szeretem őt, az életemnél is jobban. A legszebb dolog volt, amit az ég megadhatott , és végtelenül hálás vagyok, amiért visszatérhetett az életembe, és boldoggá tehet engem. Célja volt a Mindenhatónak azzal, hogy visszaadta. Úgy érzem, soha többé nem szabad elengednem. Az életem legnagyobb hibája lenne. Bármi baj lesz, ez a nap lesz az eszemben, hogy ekkor mennyire szerettem.
Megjelent a fehér ruha, és megláttam Hilaryt teljes egészében, ahogyan felém sétál. Életem legszebb pillanata volt. Annyira gyönyörű volt, szavakat sem találtam. Nem hittem el, hogy ez velem történik, hogy ez a lány az enyém. Azt akartam, hogy ez így maradjon egy életen át. Csókolni akarom őt minden reggel, csókolni minden este, átölelni minden hűvös reggelen, és hozzá bújni a fáradt estéken. Istenem, annyira imádom őt! Ő A nő az életemben. Köszönöm, égiek, hogy visszaküldtétek őt hozzám!

Emma szemszöge
Mindenki itt van, aki fontos. Elenour is kitett magárt, egy rózsaszín tüllös ruhát vett fel. Jól mutatott Louis mellett. Harry szintén hozzám öltözött, a nyakkendője illet a ruhám kék színéhez. Zayn pedig, nos... még sohasem láttam őt ennyire kicsípve, és elegánsan. Elkezdődött a szertartás, mindenki helyet foglalt. Izgatott voltam, hogy minden jól menjen. Az egyik pillanatban zajt hallottam a garázs felől.
- Egy pillanat, mindjárt jövök, csak meg kell néznem valamit - mondtam Harrynek, majd próbáltam észrevétlenül felállni.
Lassú léptekkel - úgy, hogy senkit ne zavarjak - indultam el, hogy megnézzem mi a folyamatos kopogás, vagyis valamiféle hasonló hangok okozója. Benéztem a hátsó fal mögé, ekkor vettem észre egy fekete ruhába burkolózott nőt, aki ott ült, és dőlt neki újra, és újra a falnak. Ijesztő látvány volt. Elindultam felé, majd ekkor hirtelen felpattant, majd elfutott. A szívemhez kaptam, ami olyan gyorsan vert, hogy azt hittem, kiugrik a helyéről.
Felbőszülten, idegesen mentem vissza a helyemre, de nem akartam megzavarni senkit, és semmit, így hát nem szóltam senkinek arról, hogy mit láttam, de legbelül elmondhatatlanul felidegesített a dolog. Vajon ki lehetett az a nő? És miért volt fekete ruhában?

Hilary szemszöge
A gyűrűket a kezünkbe vettük, majd szépen egymás után ráhúztuk a másik ujjára. Életem legszebb pillanata volt. Zayn borzasztón boldoggá tesz, és tudom, ez így is marad. Olyan összetartozás van kettőnk között, szívünk egymásért dobog... ezt az ember megérzi.
Felhúzta a gyűrűt az ujjamra. Rámosolyogtam. Visszamosolygott. Imádom a mosolyát.
A szertatás végéről már csak a csók hiányzott. Édesen megfogta a kezem, majd megcsókolta az ajkaimat. Most már senki, és semmi nem választhat el minket. Isten színe előtt is egymáséi lettünk.

Egy váratlan pillanatban egy sikoltásra lettünk figyelmesek. Nem tudtam mire vélni. Az utolsó sorból egy vendég kiáltott fel. Mindenki odakapta a fejét. Odarohantunk, hisz nem tudtuk, mi történt. A nő szája elé kapta a kezét.
 Mikor odaértünk semmi mást nem láttunk, csak egy fekete ruhás nőt, aki vérben feküdt a frissen nyírt füvön.
- Leugrott! - kiáltozta a nő, aki mindent látott - Egyszerűen csak leugrott az erkélyről!
A lábaim alól mintha kicsúszott volna a talaj...
Pár pillanaton belül én is a frissen nyírt fűszálak között feküdtem.