2.fejezet~4.rész

Egy kis ideig Harry szavai felfoghatatlanok voltak számomra. Mert tudtam, ha elmennek, újra nem látom se őt, se Zaynt, és a többi fiút se akár egy fél évig. Már értettem, hogy Harry mért kérdezősködik az érzéseimről felé. 
-Akkor vége mindennek?- kérdeztem Harrytől aki csak a földet bámulta. Közben könnyek szöktek a szemembe. 
-Nem tudom, hogy elég erős-e a kapcsolatunk, Emma.- válaszolta és láthatóan kerülte a szemkontaktust. 
-És fogalmam sincs, hogy mi legyen.-folytatta, majd felállt a padról és elkezdte a köveket rugdosni a lábával. Éreztem, hogy nekem kell kimondanom az utolsó szót. 
-Akkor vége. Felálltam a padról, odamentem Harryhez, és nyugtatásképpen megöleltem. 
-De nem akarom, hogy vége legyen. –mondta Harry. 
-Tudom. De ennek így kell lennie. Majd találsz mást, Amerikában. Elengedtem és hátraléptem egy lépést. 
-Mától csak barátok.-mondtam és egy könnycsepp hullott a dzsekimre. Harry azonban közelebb jött.

It's gotta be you (Mert ennek neked kell lenned )
Only you (Csak neked)
It's got to be you (Ennek neked kell lenned )
Oh, Only you (Oh, csak neked )

 

Now girl I hear it in your voice ( Most te lány, hogy hallom a hangod )

and how it trembles (És ahogy reszket )
When you speak to me (Mikor hozzám beszélsz) 

I don't resemble, who I was (Nem hasonlítok arra aki voltam )
You've almost had enough ( Neked már majdnem eleged lett)
And your actions speak louder than words ( És a tetteid hangosabban beszélnek mint a szavak )
And you're about to break from all you've heard (És elvonatkoztatsz attól amit hallottál )
Don't be scared, I ain't going no where (Ne félj, nem megyek sehová )

 

I'll be here, by your side (Itt leszek melletted )
No more fears, no more crying ( Nincs több félelem, nincs több sírás)
But if you walk away (De ha te elmész )
I know I'll fade (Akkor tudom, hogy én elfakulok )
'Cause there is nobody else (Mert nincs senki más) 

 

Még mindig meghatott, ha nekem énekelt. 

-Bárcsak így lenne.- suttogta a fülembe. Megfordultam és visszamentem a kórházba.

Egyből Zayn kórterme felé mentem, aki már csak a zárójelentésekre várt, és újságot olvasott. Bementem hozzá, és leültem mellé az ágyra, majd hosszasan megöleltem. Mikor látta, hogy sírok, azonnal kérdezősködni kezdett. 

-Harry?-csak bólintottam, és elkezdtem mesélni a dolgokat. 

-Bementem hozzá, és mondta, hogy menjünk ki sétálni. Gyönyörű idő volt, az össze csillagot láttuk az égen. Leültünk egy padra, beszélgettünk. És felhozta azt a témát, hogy én szeretem-e őt. Furcsa volt, mert tisztába van az érzéseimmel. És akkor mondta el, hogy Amerikába mentek. És jól tudom, hogy téged és őt se fogom egy jó ideig látni. És ezt még nem tudtam felfogni. 

Próbáltam mosolyogni, de nem túlságosan jött össze. 

-Én is csak most tudtam meg. Gondoltam, hogy Harrytől fogod megtudni, és hogy eléggé ki leszel készülve. Bár ki ne lenne. De mindig is a kishúgom leszel, bármerre menjek. És jól tudom azt is, hogy Harry mindig szeretni fog téged. Mindig. Zaynnek sikerült elérnie, hogy megint a sírás kerülgessen. De erős vagyok. Nem szabad mindig sírnom.

-Annyira fogsz hiányozni.-mondtam és megint jó szorosan megöleltem. Igaz, hogy még csak jövő héten mennek, de már most érzem a hiányukat. 

-Már felhívtam anyuékat, hogy mi legyen veled. Azt mondták, hogy egyedül nem lehetsz. De Hilary és Adam átjöhetnek addig, amíg ők haza nem jönnek.-újságolta Zayn. Ennek megörültem, hiszen végre több időt tölthetek velük is. 

-Köszönöm.-mondtam, majd egy puszit nyomtam Zayn arcára. Ilyenkor egy nővér nyitott be a szobába. 

-Nem láttátok Harryt? Sehol nem találjuk, mikor megmondtuk neki, hogy a kórház kertet nem hagyhatja el.- elég mérges tekintetű nő volt. 

Legalábbis jelenleg. Miután közöltük vele, hogy nem tudjuk, hol van Harry, kiment és becsapta maga után az ajtót.

Azonnal tudtam, hogy mit kell tennem. Elköszöntem Zayntól, és kimentem az ajtón.

-Majd otthon találkozunk!-mondtam utoljára, és futni kezdtem. Kiértem a kórház utcájából és London forgalmas utcáit kezdtem fürkészni. És eszembe jutott. A titkos helyünk. Oda kell mennem. Fél órás futás után felértem a dombra. Harry ott ült, és tépkedte a fűszálakat. 

-Harry vissza kell jönnöd.-mondtam. Az igazság, hogy már nagyon hideg volt, és borult idő. Felettünk esőfelhők, előttünk London zajos utcái. 

-Csak egy kis magányra volt szükségem, Emma. Felállt, odajött hozzám, és átkarolt. Körülbelül tíz percig álltunk így, amikor elkezdett szakadni az eső. 

-Mennünk kéne, Harry.-mondtam, de nem úgy nézett ki Harry, mint aki menni készül. 

-Utoljára.-mondta majd megcsókolt. Miután elengedett, a kabátját a vállaimra rakta és visszaindultunk a kórházba. Éppen egy SMS-t kaptam Zayntől, jelezte, hogy ők már otthon vannak, és lassan én is menjek, mert aggódik. A kórház kapujáig kísértem Harryt. Majd egy öleléssel búcsúztunk. 

-Akkor is… legjobb barátok.-súgta a fülembe Harry. 

-Örökre.-válaszoltam. Miután elbúcsúztunk, visszaadtam a kabátját, majd Harry bement a kórházba, én fogtam egy taxit és haza mentem.

Mikor megérkeztem, és bemutattam magam Zaynnek, hogy semmi bajom, felmentem a szobámba. Levettem a vizes ruháimat. Megágyaztam és bevágódtam az ágyamba.

Pár kérdés kavargott a fejemben, és nem hagyott nyugodni. "Mért pont most? Mért mennek el? Mért kell ennyire szeretnem? Örök Barátok? Harry, én nem csak a barátod akarok lenni." 

Pár könnycsepp folyt le a párnámra.

-Harry, én szeretlek.

Harry szemszöge

Miután visszamentem a kórházba, csak annyit mondtam, hogy egész végig a kórház kertjében voltam, nagy szerencsémre elhitte mindenki. Bementem a szobámba, átöltöztem, és aludni mentem.

Azonban a gondolataim nem hagytak békén. Ha lehetne egy kívánságom, nem kívánnék a világon semmi mást, csak azt, hogy újra Emmával lehessek. Bárcsak hallanád, amit mondok. De tudom, hogy úgy se változna semmi. De legalább tudnád, hogy... 

-Szeretlek, Emma!