2.fejezet~10.rész

Egy év telt el. 
A körülöttünk lévő világ teljesen megváltozott.
Minden. Csak az nem,amit érzek. Sőt, a napok elteltével egyre fontosabb lett nekem Emma. Hihetetlen sok könnyem hullt le érte az elmúlt évben. Annyira szeretem, hogy elmondani szavakkal azóta sem tudom. A legfontosabb az életemben Ő. És rajta kívül senki nem érdekel azóta sem.

Remélem, hogy még ő is hasonlóképpen érez, hiszen most lehetőség lesz arra, hogy újra láthassam.

Hiszen visszamegyünk a fiúkkal Londonba, és a nyarunkat megint ott fogjuk tölteni. Rengeteg kísértéssel találtam szembe magam az elmúlt időben, szebbnél szebb lányok, akik(nem akarok felvágni, de így igaz) egy csettintésre az enyémek lehettek volna. De nem. Én küzdeni akarok... érte. És ha igazat mondott, hogy örökké szeretni fog, akkor még ő is vár rám. 

A fiúkkal már alig vártuk, hogy visszamenjünk Londonba. Minden cuccot már napokkal ezelőtt összepakoltam. 

Annyira várom, hogy újra láthassam Emmát, megérinthessem, megpuszilhassam és, hogy beszélhessek vele. Nemsokára indulunk.

Felpakoltuk a csomagjainkat, elhelyezkedtünk, és a gép a levegőbe emelkedett.
-Végre! Alig várom, hogy láthassam Emmát. Már nagyon hiányzik.-mondta Zayn és közbe a telefonját nyomdosta.
-Annyira bánt, hogy nem lehettem ott vele a 18.szülinapján ami két hónapja volt. És persze érettségi ünnepélyén se. De remélem megbocsájt. Amúgy most írta Emma, hogy anyuék vettek neki egy házat, nem messze tőlük. És Adammel és Hilaryvel él ott.-folytatta Zayn.

-Fiúk, amúgy van egy meglepetésem.-vette át a szót Liam.
-Nekünk is van már egy új házunk Londonban. Persze, ha nem akartok együtt lakni, megértem, hiszen Londonban él mindenki. Csak gondoltam így sokkal könnyebb lenne minden. És persze tök buli.-ijedtem nézett ránk, de mindenkinek nagyon tetszett az ötlet, hiszen egy hónapja egy villámlátogatásra eljöttek a családtagjaink az USA-ba.

Annyira izgulok. Vajon megváltozott Emma? Vajon vár még rám? Vajon szeret még? Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben, mikor Louis pattant le mellém az ülésre.
-Miért nem jössz oda hozzánk Harry?-kérdezte vállát vonogatva Lou. 
-Kicsit elgondolkoztam.-válaszoltam, majd a fejemet az ablaküvegnek támasztottam.
-Tudom, hogy Emmán gondolkoztál. Mi lesz most veletek?-érdeklődött tovább Louis. 
-Fogalmam sincs.

***

Megérkeztünk. Újra itt vagyunk Londonban. A jellegzetes illat, az emberek, az utcák zaja. Teljesen más minden. Egy éve ugyanitt álltam, és elköszöntem Londontól. Annyira örülök, hogy újra itt lehetek. 

A fiúkkal kipakoltuk a csomagjainkat, majd fogtunk egy taxit.

Egyből az új házunkhoz mentünk. Csodálatosan nézett ki. Hatalmas ház, csodálatos kerttel.

Miután kipakoltunk, és mindenki beköltözött a saját szobájába, nem bírtam ki, hogy ne hívjam fel Emmát.

Felrohantam a szobámba, hátradőltem az ágyamon, és Emma számát kezdtem el keresgélni a telefon könyvemben.

Kicsöng...

-Hallo! Harry, te vagy az?-kérdezte egy hang a túlsó vonal végén.
-Szia Emma, igen én vagyok. Annyira jó hallani a hangod újra. Csak azért hívtalak, hogy nem lenne-e kedved találkozni, mert megérkeztünk! 
Kicsit mintha megtorpant volna. 
-De szívesen találkozok veletek, igazából már alig vártam a hívásotokat. Gyertek át az új házamba olyan fél 5 felé ma délután. De most mennem kell. Szia. Miután letette a telefont, pár könnycsepp folyt le az arcomon. Újra láthatom, egyszerűen nem hiszem el.

Lementem a nappaliba, és tudattam a fiúkkal, hogy fél5re jelenésünk van Emmánál. 

Még csak 3 óra, de miután visszamentem a szobámba, egyből készülődni kezdtem. 

Egy óra készülődés után már mindennel kész voltam. És a végeredmény tűrhető lett.

A fiúk is gyorsan összekapták magukat, és elindultunk.

Tényleg nem laktak messze tőlünk, így 10 perc alatt odaértünk.

Mikor Zayn bekopogott a ház ajtaján, majd ki esett a szívem. Végre újra láthatom. Újra megérinthetem, és hallhatom a hangját. 
-Sziasztok!-nyitott ajtót Emma és Zayn nyakába vetette magát. 
Semmit nem változott. Ugyanolyan gyönyörű még mindig. Mindenkit sorban megölelt, és mikor hozzám odajött, megállt egy pillanatra. 
-Harry...-suttogta, majd egy nagy ölelést adott. Hihetetlen jól esett. Legszívesebben letepertem volna, de túl sokan vagyunk most ahhoz. 

Miután bementünk a házba, leültünk a kanapéra, és beszélgetni kezdtünk. Fél óra múlva már egész jó volt a hangulat, és alig vártam, hogy végre kettesben legyünk Emmával.

-Fiúk figyelem, valamit be kell jelentenem. 
Ez a mondat nem túl jól kezdődött. Adam felállt a kanapéról, odament Emma mellé, és megcsókolta. Egy világ omlott össze bennem.