5.fejezet~9.rész

Niall szemszöge
Rékára néztem és arcáról félelmet olvastam le.
Felálltam a kanapéról és a tévé elé sétáltam.
Talán nem áll készen a bejelentésre. 
Talán én sem... fogalmam sincs.
Mindenki engem figyelt, a helyzet kezdett egyre kínosabbá válni.
-Szóval?-mosolygott Harry.
-Öhm... hát...-mekegtem, majd Réka felállt, pillantott egyet, mosolyra húzta a száját, odajött hozzám, ujjainkat összekulcsoltuk és megcsókolt.

-Szeretlek, Niall Horan.-majd a többiek felé fordult akik mosolyogva tapsoltak minket.
-Szóval igen.-nevetett Réka.-Együtt vagyunk.-fejezte be mondandóját majd egy hatalmas puszit nyomott az arcomra.
-Végre.-nevetett Zayn.
Aztán mintha egy pillanatra elgondolkodott volna, majd felállt és lerakta a piáját az asztalra.
Egy szót sem szólt, csak felfelé indult a lépcsőn.

Zayn szemszöge
Örülök, hogy mindenki nagyon boldog körülöttem, tényleg. 
Sikerült megemésztenem már Hilaryt, úgy ahogy, elfelejteni úgy sem fogom.
Felmásztam az emeletre és kikotortam a földre ledobott nadrágom zsebéből egy cigit és a gyújtómat, majd a tetőablakon kimászva kiültem a csúszós tetőre.
Igaz, hogy nagyon fújt a szél és teljesen sötét volt, jelenleg ez sem tudott érdekelni.
-Minden oké?-kiabált egy ismeretlen az utcáról.
-Ki vagy?
-Tudni akarod?-mosolygott.
Elgondolkoztam, aztán én is mosolyra húztam a szám.
-Igen. Gyere fel.
-Ugyan, mégis hogy?
-Ott egy létra.
-Hát oké.-mondta a lány, majd felmászott mellém.
Hosszú, barna haja copfba volt fogva, rövidnadrág és egy topp volt rajta.
-Te nem fázol így?-kérdeztem.
-Öhm, nem. Vagyis fázok, de otthon hagytam a melegítőfelsőmet.
-Várj.-mondtam, majd bemásztam az ablakon és a cuccaim között kutatva rátaláltam egy melegítőfelsőre.
-Remélem ez jó lesz.-lengettem ki az ablakon a ruhadarabot, majd az eddig beazonosítatlan lány nevetni kezdett.
-Köszönöm.-válaszolta, majd felvette magára a felsőrészt én pedig visszaültem mellé.
-Szóval... ki vagy?-kérdeztem, miközben a következő cigim végét gyújtottam meg.
-Ha adsz egy szálat, elmondom.

Mosolyogva nyújtottam a dobozt a lány felé, majd kivett belőle egy szálat, a szájába rakta én pedig meggyújtottam.
-Szóval.-szólt a füstöt kifújva.-Jenna vagyok. Jenna Crusader. Amúgy 18 éves vagyok, a város leggazdagabb részén lakom, nem messze innen. Szenvedélyem a tánc. Kiskoromtól fogva táncolok. Ez az, amiért élek. Éppen haza felé tartottam az edzésről. 
-És a szüleid nem szólnak ha késel? Nem kéne menned? Nem akarlak bajba keverni.
Megint kifújta a cigifüstöt és megszólalt mosolyogva.
-A szüleim azt akarják, hogy tökéletes legyek. Hogy bírjam a mindennapi balettedzéseket, hogy mindig tökéletes nézzek ki és tudjam az illemet. Hogy példamutató legyen a magatartásom és a bizonyítványom a suliba. De ez nem én vagyok és nem fogják fel.
-A cigihez mit szólnak?
-Egy éve cigizek, de nem tudnak róla. Mint ahogy arról sem, hogy hiphop-ra járok a balett után, hogy gettós barátaim vannak, hogy 16 évesen vesztettem el a szüzességem egy kocsiban. Minden péntek és szombat este elmegyek bulizni az ablakon kimászva, és arról se tudnak, hogy néha egy kis kokaint is fogyasztok. Arról sem tudnak, hogy a hátamon van egy tetoválás... Fogalmuk sincs arról, hogy igazából milyen vagyok és ez, ami igazán zavar. És válaszolva a kérdésedre... de zavarja őket, hogy későn megyek haza, hiszen jól tudják, hogy a balettnak 8kor vége. Mégse tudnak mit tenni ellene.
Persze otthon azt mutatom, hogy minden oké, tényleg olyan vagyok, amit ők látnak: egy tökéletes, elkényeztetett lány, aki balettra jár, tökéletes tanul és illemtudó. Valójában pedig az vagyok, amit most elmondtam. És te ki vagy?
-Nem tudod?
-Nem.-mosolygott.
-Zayn Malik.
-Bazdmeg, ez most komoly?-kérdezte tátott szájjal.
-Igen.
-Váó, még jóképűbb mint tévén keresztül.
-Akkor tudod ki vagyok?
-Jó hogy... igaz, hogy nem vagyok nagy rajongó, de... a szüleim véleménye rólatok az, hogy egy semmirekellő fiúbanda vagytok és neked felesleges a sok tetoválás, és undorító. De nekem nagyon tetszik, Zayn...
Csak mosolyogtam lehajtott fejjel, majd elnyomtam a csikket és eldobtam.
-Van kedved bejönni?-kérdeztem.
-Nem, köszi. Inkább megyek, már fél 11 van. Köszi a cigit.-mosolygott, majd lemászott a tetőn.
-Hé! Látlak még?-kérdeztem, majd megpróbáltam gyorsan utána mászni.
Mikor utolértem, megfogtam a karját és visszafordítottam.

-Itt a számom, ha gondolod hívj fel.-mondta, és elindult tovább.
Megfordítottam a lapot és egy fényképpel találtam magam szembe...

Igazából ma ismertem meg... de olyan közvetlen volt és kedves... sok titka lehet még ennek a lánynak. És én meg akarom tudni, hogy mik azok...


20 hozzászólás és új rész!
Puszi:Dalmii xx