4.fejezet~6.rész

Louis szemszöge
Liammel egymásra néztünk, és tudtuk, hogy úgy sem tudjuk titokban tartani azt, amit előbb hallottunk.
-Szóval az a helyzet, hogy Rea a városban van és tervez valamit, de arról fogalmunk sincs, hogy mit. 
-HOGY MI A SZAR?-kérdezte Emma ordítva majd felrohant a szobájába.
Harry utána ment azonnal.
Erős kopogtatás zavarta meg a nosztalgiánkat.
-Szóval Harry itthon van?-kérdezte Rea, miután ajtót nyitottam és ő betipegett.
-Már fél 10 van. Te mégis mért vagy itt?-kérdezte Liam majd hátrált.
-Ha beszélhetek Harryvel akkor elmegyek.
-Öhm, most vele nem tudsz beszélni, de velem beszélhetsz ha gondolod.-mondta Niall majd betessékelte Reát a vendégszobába.


Harry szemszöge
-Emma! Emma kérlek engedj be!-kérleltem őt a hálószoba előtt állva.
-NEM! Harry kérlek hagyj egy kicsit magamra. 
-Nem akarlak egyedül hagyni értsd már meg.-mondtam halkan, mire Emma kinyitotta az ajtót.
-Könyörgöm Harry, mond, hogy már nem érzel iránta semmit.
-Soha nem éreztem iránta semmit. Emma tudom, hogy rengeteg rossz emlék felkavargott benned, de tudnod kell, hogy nekem csak TE kellesz. Ha tetszik, ha nem.-válaszoltam mosolyogva, miközben odatelepedtem mellé az ágy végéhez a földre, és könnyeit letöröltem. 
-Azt hiszem tetszik.-válaszolta egy kis mosolyt húzva szájára.
-Úgyhogy nyugodj meg... csak düht váltott ki belőlem, hogy ő itt van.
-Szeretlek Harry.-mondta, miközben utolsó pár könnycseppjét törölte le.
-Én is szeretlek Emma. Örökre.


Niall szemszöge
-Megkérdezhetem, hogy mért jöttél?-érdeklődtem , miközben Rea is helyet foglalt az ágyon.
-Nyugi, már holnap utazom vissza New Yorkba egy barátnőmmel, Bellával. Nem tudom ismered-e. Na mindegy. Ez olyan kis villámlátogatás volt és gondoltam benézek hozzátok is.
-Értem. De Harryt nem kéne zaklatnod, tudod, neki barátnője van.-mondtam szemöldökömet összeráncolva.
-Igen? Jaj elnézést én nem tudtam.-mondta kényesen.
-Akkor ezt megdumáltuk.-mondtam, jelezve, hogy ideje lenne mennie.
-Meg. Remélem, hogy ha legközelebb New Yorkba jártok meg fogtok látogatni.
-Oh, persze, hogyne.-mondtam nevetve, mire Rea felállt és elém sétált majd belevágta magát az ölembe.
-Mégis mit csinálsz?
-Minek tűnik?-kérdezte majd a nyakamat kezdte el puszilgatni.

Nem mondom, hogy egy picit sem élveztem a dolgot, de Réka jutott egyből eszembe, megpróbáltam magamról levakarni Reát, de szinte lehetetlen feladatnak bizonyosult.
-Kérlek Rea hagyj már békén.
-Mért talán nem élvezed?-kérdezte, közben elég durván kiszívta a nyakamat.
-Nem, arról van szó, hogy nekem... nekem is van barátnőm.
-Tudok róla. De nem mondanám, hogy az a barátnőd, akit még meg sem csókoltál.-folytatta.
-Te meg ezt honnan tudod?-kérdeztem.
-Sok mindent tudok. Olyat is amit nem is gondolnál.
-Kérlek menj el.-mondtam dühösen, azonban ő még most sem akart lemászni rólam.
-Csak csókolj meg, és elmegyek.-suttogta a fülembe lágyan, mire arcát felém fordítottam, és megtettem. 
Megcsókoltam.
Életembe először egy olyan lányt, akit nem is ismerek.
-Azt hiszem nem gondoltam végig, hogy mit csinálsz.-mondta majd rám kacsintott, megharapta alsó ajkait és feltápászkodott az ölemből. Már csak azt láttam, hogy kilép a bejárati ajtón, a fiúk pedig üveges tekintettel bámulnak rám.